Olvasmány

Vonzott a színpad mindig. Írhatnám, hogy már zsenge gyermekkoromban arról álmodtam, hogy Othellót játszom majd, de ez nem igaz. Több dolog is ellentmond annak, hogy miért is nem lehettem Shakespeare hős. Egyrészt: fehér bőrű vagyok. Na nem olyan albínó-szerű, viszont annyira halvány, hogy alkalmatlan a mór történetének bemutatására. Másrészt az alkatom sem othellói, nem is beszélve a hanghordozásomról. Hol vagyok, bocsánat voltam én a magyar Othellót hatalmas sikerrel alakító Bessenyei Ferenctől. Vagy tizenöt éve a Csokonai Színházban láttam azt az előadást, ahol  vendégművészként Gesztesi Károly játszotta a címszerepet. Szóval, akkor érthető, miért nem vágytam egy ágyba Desdemonával. Aki, mint kiderült, nem is imádkozott aznap éjjel.

1974-ben elindultam a televízió Riporter Kerestetik című vetélkedőjén. Kilencszáznyolcvanan ültünk az akkori Ganz-Mávag Művelődési Központ termeiben, és írtuk meg az első tesztet, amely hivatott volt arra, hogy kiszórják a nagyobb többséget. Maradtunk százhuszan, és két hét múlva megkezdődtek a selejtezők, nagyobb csoportokban.

Véletlenül. Pedig nagyon akartam évekig, de nem kellettem. Utálták az illetékesek, hogy haknizom, az éjszakában dolgozom, meg a nappalok is foglaltak voltak. Reggel nyolctól munkahelyem volt, aludtam három órát, majd irány a színpad, meg a lokál. Nem sírok, szerettem. Ez volt az életem, és mi tagadás,  jól is  kerestem. De vonzott az újságírás.

Éppen a Kölcsey Művelődési Központban bóklásztam, amikor összefutottam egykori technikumi társammal, aki éppen a Napló pártrovatának volt a vezetője.

Ott áll a vasút mellett. Elődjeit felváltva, évtizedek óta mutatja a távot (2236-ot, azaz 223,6 km-t), melyet a vonat Pesttől idáig megtesz. Szerelvények tízezreit látta: személyt, tehert, újabban IC-t, korszerű Taurus és Traxx villanymozdonyokat, de régebben például Kádár különvonatát, amint húzott Moszkva felé, mert Brezsnyev elvtárs magához rendelte a pártvezért. Elhaladtak mellette azok a marhavagonokból összeállított szerelvények, melyek az 1956-os forradalom leverését követően összegyűjtött forradalmárokat Munkácsra szállították. Látta a doni katasztrófából sebesülteket hazaszállító kórházvonatokat, Horthy Turán vonatát, az I. világháború román frontjára vezényelt csapatokat.

János bácsi nem mai kakas, de ha kedve szottyan, még mindig emberkedik. Márpedig szottyogat, főleg ha némi erjesztett gyümölcsléhez jut. Otthon zugivó, mert oldalbordája sodrófával egyengetné derekát, ha acetonos leheletét érezné. Igaz, erős távolságból vizslatja, ugyanis az öregtől tönkre mehetnének a fogkrémgyártó cégek…, de János bá’ is gondoskodik szeszpárolgásos lélegzetének álcázásáról.