Versek

Tóth Árpád baráti verstükörben címmel huszonegyedik önálló könyvét jelentette meg dr. Bakó Endre debreceni irodalomtörténész. A könyv bemutatóját a napokban tartották a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban.

Gulyás Pál, a debreceni költőzseni számos műve ismert az irodalomkedvelő (és cívis) nagyközönség előtt. Egy verse azonban egészen biztosan nem kerül bele a gyűjteményekbe, tankönyvekbe. Ez a költeménye, a Fekete gályák ráadásul nem csupán az irodalomtörténet számára egyedi alkotás, hiszen a vershez való személyes kötődésemről is írok e jegyzetben.

Aligha vetted észre, én azonban
jóformán mindjárt: épp csak mondani
nem akartam, hogy ott, a villamosban
a néni, szemközt - a te majdani

arcod viselte, Kedves. Valahonnan
akárha ismerős lett volna - így
sejlett előbb, de rám nézett, s azonnal
átderengtek arcán vonásaid:

te is - vagy negyven év multán - ilyenke
leszel majd: töretlen tekintetű
(mért gyászolnál?), bölcs, szép kis öregasszony.

Ó, ha hallás lennék,

most, amikor látok,

hallanám a porló,

A világot úgyis ki kell bírni.

Ne engedd a virágokat sírni.