Vélemény

Wellington herceg megkérte a londoni csizmadiáját, hogy alakítsa át a 18. századi katonai lábbelit. Egy puha borjúbőrből készült, testhezállóbb, vízhatlanabb és az akkori nadrágdivathoz jobban passzoló csizmát kért. Ez lett a Wellington boot (angolul a mai napig így hívják a gumicsizmát).

Az üzletben nincs barátság, ez nyilvánvaló. Van azonban az a pofátlanság, amely már megmosolyogtatja az embert. Persze, az amerikai óriáscégek esetében ez egy soha véget nem érő versengés, bármilyen eszközökkel.

Körültekintve társadalmunkon, gyakorta megfordul az ember fejében, vajon van még jövő? Hogy mire képes fajunk, azt kár is részletezni, egy híradóból, újságcikkből, híranyagból elég kétmondatnyi csipetet kimetszeni, és máris a kétségbeesett agyvérzés kerülget. Most mégis azt mondom, van még emberség. Van még remény.

A Dunaújvárosi Kohász női kézilabdacsapata jelenleg a poklok poklát éli. A Duna-parti lányok bő tíz esztendővel ezelőtt a Metzingen elleni finálé megnyerésével EHF-kupagyőzelmet ünnepelhettek, évtized múltán pedig a szétesés szélére került a csapat, amely az élvonalból való kiesésével most könnyen lehet, hogy még az NB2-ben sem fog tudni elindulni.

A MÁV. Ó, igen, a híres-neves államvasutak. Idén sem hazudtolta meg önmagát a társaság balatoni nyaralásunk során. Mit is mondjak? Ez még színesebbé tette a vakációt.

Hazánkban hőségriadó van érvényben. Ki-ki másképp éli át a rekkenő meleget, ám a természet és talán az emberek többsége számára igen nagy gondot jelent a szélsőséges hőmérséklet és napsugárzás. Mindez pedig kellemetlen és kínos helyzeteket is szül – no, nem feltétlenül az izzadásra gondolok.

Adódik a kérdés: egy állatkerti látogatás során vajon a tisztelt látogató lát állatokat, ketrec mögé zárva, avagy a vadon lakóinak leszármazottai találkoznak az igazi állatokkal, miközben az állatkerti gondozók finom falatokkal látják el őket, az oroszlán „alattvalóit”…!?