Vélemény

Novák, Puskás, Albert, Törőcsik, Détári - a magyar válogatott történetének aranynevei, a teljesség igénye nélkül. Hamarosan pedig alighanem új nevekkel bővül a lista - akik épp előttünk teszik újra naggyá a magyar focit.

Itt van az ősz, itt van újra, kezdődnek kedvenc tehetségkutató showműsoraink. Egyikben többé, másikban kevésbé vehető észre a kaotikus megrendezettség, az időnként fel-felbukkanó hisztérikus zsűrikitörések pedig már-már a nézők agyára mennek. Nem is beszélve a túlpolitizálódásról.

A nyaralás mindenki számára ünnep. Azonban nem csupán attól válik különlegessé a vakáció, hogy a monoton hétköznapokból kiszakadva elutazunk valahova, hiszen maga a helyszín, így például a szálláshely is rendkívül fontos tényező. Különösen akkor, ha a szálláshely közönsége nem közömbösen sétálgat egymás mellett, hiszen valamennyi vendég egy egész családot alkot.

Sokan emlékeznek még a „száraz tónak nedves partján” kezdetű humoros, gúnyos gyerekdalocskára. A „száraz tó” kifejezés hazánkban egyre aggasztóbb mértékben válik szürreális mondókából aggasztó valósággá. Debrecen környékén már szinte egyáltalán nem is találkozhatunk egykor virágzó és tömegeket vonzó tavainkkal.

A belváros, ó, a csodás és pezsgő belváros. Mennyi meglepetést tartogat egy rövid séta alkalmával a cívisváros központja. Azonban sajnos nem csupán a kulturális és várostörténeti értékekre kell odafigyelnünk, hiszen lábunk alatt is „szembejöhet” egy-két váratlan élmény.

A vizes világbajnokságot idén hazánk rendezi. Milák Kristóf Milákcsúccsal, akarom mondani, világcsúccsal világbajnok. Mindeközben pedig a „szabályok” majdnem egy ember életébe kerültek. Mennyit is ér egy ártatlan ember élete?

Megcsalta, szakítottak, összejöttek, beperelte, kimondta, elkezdődött, vége… és még sorolhatnám ezeket az alighanem közhelyessé vált bulvárjelszavakat. Kétségtelen, hogy ezek az elfajzott tabloidkifejezések uralják napjaink közéletét.