A gyerekkor elkerülhetetlen szakasza rövid, ám remélhetőleg annál tartalmasabb földi életünknek. A naiv, ártatlan gyermeki lét azonban 2023-ra megmásíthatatlanul összemosódott a kreált, programozott digitális világgal, a virtuális dzsungel felváltotta a való világ rejtelmeit.
A Felvonulók kérték – szerencsére – már egyre kevésbé él a köztudatban, ha elérkezik május első napja. Ettől függetlenül országszerte megannyi helyen rendeznek különböző közösségi eseményeket a jó idő tiszteletére, s a munka több évtizedes ünnepére.
Közeleg a magyar élvonalbeli focibajnokság vége. Hiába a Ferencváros előnye, úgy tűnik, a hajrában nagy hajtás lesz az érmekért és a nemzetközi indulás jogáért, ebbe azonban „valakik” egészen arcátlan módon igyekeznek érdekből beleszólni.
A kalandvágyó svájci farkas álmában sem gondolta rövid élete dicstelen végét. Nyakába vette Közép-Európát, s jutott el magyar honba. Készült volna szlovák fajtársai felkeresésére, mikor egy vadász szánhúzó kutyának nézte és lepuffantotta.
Eltelt egy újabb félév, hogy ott jártam, Magyarország apró földi paradicsomában. Ott, ahol a csend zenéje és modern világ moraja egymással kéz a kézben jár, ahol nincs holnap, csak ma és mi – Noszvaj – Síkfőkút.
A húsvét több mindenben hasonlít a karácsonyi időszakra, a karácsony ünnepére. A család együtt vacsorázik, meghitt hangulatban, távoli, rég nem látott rokonok is hazatérnek. Néhány nap, amíg mindez tart, aztán elillan, a ház, az udvar, a kert kiürül. Visszatérnek a monoton hétköznapok.
Véget ért a húsvét, a Feltámadás szent ünnepe. Alapvetően mondhatjuk, hogy családi szempontból, meg szakrális értelmében ez az esztendő egyik legszebb és legszentebb hétvégéje, ünnepe. Most mégis akadtak furcsaságok.
Milyen szép a fehér karácsony. A pattogó tűz melegénél összegyűlik a család, odakint hull a hó, és egy kicsit mindenki megnyugszik, mert közeleg a nyaralás, itt a tavasz. Várjunk csak! Micsoda? Fehér „karácsony”? Április? Valami nem stimmel…
A világ digitalizációjával, a web 3.0 előretörésével angolközpontú lett mindennapi nyelvhasználatunk, hazánkban a magyart egyre inkább felváltja a globalizált angolszász nyelvkultúra, és a szleng. No, de akkor miért nem őrzünk meg legalább egy kicsit is a magyar nyelv hagyományaiból?
Hazánk történelme napjainkban szorosan összeforr a sportvilággal, különösen a futballal. A fociszurkolók ugyanis bátran emlékeznek a történelmi Magyarország határaira. Mindez természetesen azoknak kevéssé tetszik, akik hazánk veszteségein tudtak nyerészkedni. Most mégis mellénk állt a sors, Nagy-Magyarország igenis a miénk marad, nem érheti szó a ház elejét, ha büszkén megmutatjuk a világnak, milyen volt hazánk 1920 előtt.
A reklámok az életünk részévé váltak. Gazdasági szempontból természetesen található rá megannyi magyarázat, hogy egy kereskedelmi csatorna vagy épp egy weboldal fenntartása költséges, a reklámokból pedig jókora bevétel gyűjthető. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy mindez hasznos, kielégítő vagy fogyasztói szempontból minimálisan is eredményes volna.
Bár a fák és a papír előbb léteztek, mint a modern technológia, mégis a XXI. század emberének fontosabbá vált az utóbbi, mint az előbbi. Ahogy halad az idő, annál gyorsabban fejlődik a műszaki tudomány, és minél több az eszköz és a fejlesztés, annál jobban határozza meg az életünket az okos készülékek használata.
Debreceni játékos az elmúlt esztendőkben játszott már Fehérváron, Pakson, de inkább ne is soroljuk fel, hány, a magyar bajnokságban szereplő csapatban. A klubhűségnek azonban vannak szurkolói szemmel nézve feltételei.
Január 22-e, a Magyar Kultúra Napja. Verseket szavalunk, színházba megyünk vagy egyéb kulturális tevékenységet folytatunk, ki-ki a maga módján. Megemlékezés, tiszteletadás is egyben ez a nap, amikor egy adott közösség ünnepel, legyen szó városról vagy akár egy kis faluról is.
A Debrecen óvárosi Fazekas Mihály utca kérdése közlekedés, parkolás szempontjából továbbra is megoldatlan. Ez leginkább a lakóknak okoz megannyi kellemetlenséget, de még több bosszúságot, sőt, immár anyagi károkat is. A helyzet eddig alapvetően kényelmetlen volt és sok fejtörést okozott. Most azonban már egyenesen tarthatatlan. Az illetékesek pedig tehetetlenek.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.