A reklámok az életünk részévé váltak. Gazdasági szempontból természetesen található rá megannyi magyarázat, hogy egy kereskedelmi csatorna vagy épp egy weboldal fenntartása költséges, a reklámokból pedig jókora bevétel gyűjthető. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy mindez hasznos, kielégítő vagy fogyasztói szempontból minimálisan is eredményes volna.
A minap egy közismert magyar sorozat epizódját néztem az egyik kereskedelmi adón. Gondoltam, minikutatást végzek, milyen hosszan és mennyi reklám szakítja meg a levetített részleteket. Azt mondhatom, hogy a „felmérés” kimondottan eredményes volt. Átlagosan 10-12 percnyi főműsorra jut 18-20 reklám, összesen kb. szintén 12 percnyi időtartammal, amely hirdetések jelentős része teljes mértékben haszontalan a fogyasztói élmény szempontjából, hiszen evés közben valószínűleg nem fogok a körömgombán vagy a székrekedésen gondolkodni, de relatíve ritkán nevezhetők hasznosnak azok a reklámok is, amelyek az élő adás kellős közepén, este 9 órakor közlik, hogy a pelenkaakció másnapig tart. Mindezek ráadásul váratlanul, ordító hangerővel találnak meg bennünket, hogy elszunyókálni a tévé előtt még véletlenül se lehessen.
A webreklámokat illetően a beúszó, de bezárható reklámok is piszok irritálóak tudnak lenni. Ezeknek azonban legalább adott egy olyan lehetősége, hogy bezárjuk azokat, majd folytassuk a böngészést. Egyes kereskedelmi adók viszont még a visszajátszott tartalmak tekerését sem engedélyezik, üzleti indokokra hivatkozva.
Az előfizetésemért cserébe tehát megkapom magát a tartalmat, körítve elviselhetetlen mennyiségű, számomra teljesen lényegtelen hirdetéssel. Alapvetően nem vagyok híve a sütialapú személyreszabhatóságnak a világhálón, hiszen ÁVH-jellegű követést folytat némelyik keresőmotor vagy közösségi médiafelület. De ott legalább mégis olyan típusú termékekre hívják fel a figyelmemet, amelyek talán egyszer még az életben érdekelhetnek. Tegyük hozzá, nem kissé abszurd az a helyzet, amikor telefonon beszélgetve elhangzik egy-egy márkanév beszélgetőpartneremmel folytatott csevegésem közben, hazaérve, leülve a gép elé pedig már az adott termékről szóló reklámot tolja a képembe a Facebook, mintha épp kitalálta volna gondolataimat.
Profitalapú, színtisztán kapitalista modellt öltött reklámtársadalom vette át a tömegmédia helyét. Hozzátenném, a cenzúráért, az adott idősávban megfelelő korosztálybesorolású médiatartalmakért és általában az alapelveknek megfelelő műsorszórásért felelős médiahatóság (NMHH) egyúttal a fogyasztók érdekeit is hivatott védeni. Ám szemmel láthatóan mindez a szerepkör eltörpül a bevételorientált reklámérdekekkel szemben.
Ebben a reklámvilágban pedig leértékelődik a fogyasztandó, célzottan megkeresett tartalom, visszaszorul a jócskán felértékelődő profithajhász, agresszív reklámokkal szemben. No, de hát pénz beszél… a reklám közben pedig talán egy kis filmet is láthatunk majd…
Barna Marci
Új hozzászólás