Már-már hagyományosnak is tekinthető a Debreceni Egyetemen, hogy a Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatra hívja a tisztelt hallgatóságot, egyetemi polgárságot. Ezúttal jeles napon, november 11-én rendezik az egyetemi agytornát.
Ha a zord időben egy vérfagyasztóan jó programon szeretnének részt venni, érdemes csatlakozni a Csokonai Nemzeti Színház vezetett sétáihoz, ahol „borzasztóan” érdekes titkokat tudhatnak meg a színház történelméről.
Negyedik esztendeje már, hogy a cívisvárosban is elindult az a könnyűzenei kezdeményezés, amely a helyi formációknak ad kizárólagos teret a bemutatkozásra. A szervezők pedig nem tétlenkednek az idei fesztiválszezon végén – jön a negyedik Made in Debrecen.
Isten és a világi, mindennapi élet elválaszthatatlan egymástól. Ahogyan a zene is az emberi élettől, a zene pedig Isten ajándéka, hogy ne csupán szavakkal fejezhessük ki érzéseinket, hanem a dal erejével is.
Gyorsan előre bocsátom, szörfözésről lesz szó, de nem vízen. Az égi kanálisok kínálatában deszkáztam. Nyári szünet utáni pihentség extremitásra csábít.
Amikor a diplomaosztó befejeződött, körülvett az öröm, az eufória. Mire a nyár befejeződött, úrrá lett a tudat, hogy valaminek vége. Most mégis jön valami.
Hagyományos népi kézműves fesztivállal várta az érdeklődőket a Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület szeptember 20-21-én. A nevezetes, regionális eseménynek minden évben Debrecen ad otthont, ezúttal a Dósa nádor téren.
Aligha lehetne mozgalmasabb egyetemi évnyitót elképzelni, mint amilyen a Debreceni Egyetemen várja a hallgatókat évről-évre. Nem csupán a négy kar Hallgatói Önkormányzata által életre hívott BIT’Z-ről van szó, hanem az évnyitó stadionshowról, az egyedülálló yoUDayről is.
Tim Robbins és társulata végre Debrecenben is bemutatja Topsy Turvy című előadását, amely magyarra fordítva a Ramazuri elnevezést kapta. A produkció két alkalommal is látható lesz a Teátrum nagyszínpadán, szeptember 18-án és 19-én este. Az utolsó jegyek még várják gazdájukat.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.