Egy esztendő feszült várakozása után újra felhangzott a zene a Nagyerdő szívében, elrajtolt a 15. Campus Fesztivál. A nulladik nap ismét laza, de változatos és mozgalmas nyitányként töltötte meg a fesztivál területét bulizókkal.
Találós kérdés. A térképen alig húszra van Egertől és egy jó tízesre esik Mezőkövesdtől, továbbá híres a termálvizéről. A számok természetesen kilométerben értendőek. Mire gondolhat a cikk szerzője?
Immár tizenötödik alkalommal tölti meg tízezrekkel a Nagyerdőt hazánk egyik legnagyobb, igazán debreceni könnyűzenei eseménye, a Campus Fesztivál. A Campus évről-évre nem csupán a zene és a közösség ünnepe, hanem a Debreceni Egyetemé is.
Zajzene, mosógépzene, drum ’n’ bass, Malter, Manír, Aritmika. Nagyjából hiánytalanul össze is foglaltuk Debrecen június 23-i estéjét. A Malterben ugyanis különleges zenei alkalom nyílt az alternatív elektronikus műfajok kedvelőinek, hogy átadják magukat a „géphangok” élményének.
A Debreceni Sport Centrum Asztali-Labdarúgó Egyesülete nem mindennapi kísérletre vállalkozott. Hazai viszonylatban egyedülálló rekordot próbálnak majd felállítani a tagok június 30. és július 1. között, a fő cél a 30 órás maratoni gombfocimenet lesz majd.
A debreceni alternatív könnyűzenei kultúra az elmúlt esztendőkben jelentősen feltörekvő tendenciát mutat. Egyre több formáció növi ki magát az underground közegen belül. Két ilyen csapat pedig június 17-én be is mutatkozik az I. Malter SoundCheck néven érkező eseményen.
Ezúttal sem maradt el a Debreceni Egyetemen az egészen egyedülálló kezdeményezésből indult International Food Day. A gasztronómiai fesztivál célja rendre, hogy megismertesse a közönséget a külföldi hallgatók hazájának konyhájával és annak különlegességeivel. A 2023-mas évben május 19-én, pénteken ünnepelték az ételeket.
Kulissza, Csapó, Teltház címmel tartott szakhetet a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszéke május 2. és 4. között. Az előadásokon, kerekasztal beszélgetéseken rendre – stílszerűen – teltház fogadta a meghívott vendégeket.
Közhelyes megállapítás, hogy manapság, így a 2020-as esztendők rohanó digitális „filtervalóságában” a fiatalság, a most huszonéves generáció következetesen kerüli az olyan kulturális megnyilvánulásokat, mint a színművészet, a múzeumok vagy a szó szakmai értelmében vett trasht meghaladó igényes könnyűzene, akár underground formában. Szép hosszú és tartalmas gondolatmenet. Cáfolnám.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.