1977. szeptember 10-én végeztek ki utoljára halálraítéltet guillotine-nal Franciaországban. A barátnőjét megkínzó és meggyilkoló tunéziai bevándorlón, Hamida Djandoubi-n hajtották végre az ítéletet. A halálbüntetést, melyet a francia törvények szerint a guillotine segítségével vagy agyonlövéssel hajthattak végre, François Mitterand elnöksége alatt, 1981-ben törölték el.
A halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma. Célja, a bűnösnek talált személy életének kioltása, az élettől való megfosztása büntetőeljárás keretében. A világon máig használt kivégzési módok a következők: akasztás, gázkamra, méreg injekció, villamosszék, golyóáltali halál, nyaktiló.
A nyaktilót egy francia orvosról, Joseph-Ignace Guillotin-ról nevezték el véglegesen, aki korának híresen emberséges és kiváló tudósa volt. Bár nem az ő nevéhez kötődik az első guillotine megalkotása, viszont ő volt az, aki 1789. október 9-én javasolta a francia nemzetgyűlésnek, hogy a halálra ítélt embereket az addigi módszerekhez képest kevésbé fájdalmas eszközzel, nyaktilóval végezzék ki. Ez a javaslat a megkülönböztetés ellen irányult. Vagyis az arisztokratákat megillető „bánásmód” mindenkit megillessen. Addig az időpontig ugyanis a szegényeket akasztották, a nemeseket pedig karddal, bárddal fejezték le. A francia nemzetgyűlés 1792. március 20-án fogadta el ezt a javaslatot, és törvényben rögzítette is a használatát.
A nyaktilóról, mint kivégzőeszközről (mannaia), középkori Itáliában már említést tesznek a történetírók, mellyel csak nemes embereket végeztek ki. A 13. században Csehországban, a 14.században a Német-római Birodalomban is alkalmaztak ilyen kivégzőeszközt. 1307. április 4-ére datálható az első olyan írásos nyom a nyaktiló használatáról, ahol a kivégzett személy neve is szerepel. Ez egy Murcod Ballagh nevű ír elítélthez köthető Merton közelében, Írországban.
A 17. században a fennmaradt írásos nyomok alapján használtak ilyen szerkezetet Angliában is, Yorkshire-ben, „Halifax Gibbet” néven. 1286-1650. április 30-a között, a Piactéren vasárnaponként tartottak nyilvános kivégzéseket. Skóciai Edinburgh-ban, James Douglas 1556-ban építette meg a maga nyaktilóját, amit 1710 végéig használták. Ez a szerkezet átmenet volt a Halifax Gibbet és a guillotine között.
A guillotine szerkezete viszonylag egyszerű. Két függőleges oszlopból áll, amelyek által vezetve egy élesre fent súlyos (40 kg) kés vagy bárd 2,5 m magasra felhúzható és lebocsátható. Az elítéltet egy deszkára fektették, erősen megkötötték, fejét pedig egy kis bevágásba szorították. Úgy, hogy a leeső bárd az elítélt nyakát egyszerre és biztosan kettévágja.
1789 októberében, Franciaországban egy orvos képviselő, dr. Guillotin a nemzetgyűlés második napján hat pontos javaslatot terjesztett be azzal kapcsolatban, hogy a halálraítéltek szenvedéseit megkönnyítse. A nemzetgyűlés Carlier és dr. Antoine Louis akadémikus jelentése után 1792. március 20-án kinyilvánította, hogy ezek után a lefejezést, a pallossal való kivégzés helyett kizárólag guillotine-nal hajtsák majd végre. 1792 áprilisában a francia állam megbízásából Tobias Schmidt (német zongorakészítő) 960 frankért elkészítette az első berendezést. A dokumentumok szerint a 960 frank mellett megillette őt az az összeg, mely annak a bőrzsáknak az ára volt, amelybe az elválasztott fej került. Az első guillotine-t Bicêtre kórházban állatokon és három halott emberen próbálták ki sikeresen.
1792. április 25-én használták először hivatalosan a guillotine-t. Nicolas-Jacques Pelletier-t végezték ki a Grève téren, akit útonállásért és rablásért ítéltek halálra. A kivégzés nyilvános volt. Akkor kapta a kivégzőeszköz a néptől, (jelentést író Louise doktor neve után) a „Louise és Petite Louison” neveket. Csak később terjedt el a nép körében a guillotine név, a kivégzési módot javasló képviselőről nevesítve. A guillotine a forradalom alatt Párizsban 2625 fejet csapott le. A forradalom idején a kivégzéseket a Sanson család, Párizs hóhérdinasztiája hajtotta végre. 1793. január 21-én 10 óra 22 perckor kivégezték XVI. Lajos francia királyt a Place de la Révolution-on (ma Concorde tér). 1793. október 16-án kivégezték Marie Antoinette királynét a Place de la Révolutionon.
1847-ben Louis Deibler hóhér váltotta fel Clément Sansont, akit elbocsátottak, mert elzálogosította a munkaeszközét. Ő volt az első, akinek „diplomája” volt arról, hogy hóhérként Franciaországban gyakorolhatja szakmáját.
1905. június 28-án egy Languille nevű személyen végrehajtott kivégzéskor dr. Beaurieux életjeleket fedezett fel a levágott fejen. „Gabriel Beaurieux is, aki egy Languille nevű elítélt guillotine-nal levágott fejét vizsgálta meg közvetlenül a lefejezés után: megfigyelte, hogy a szemhéjak és az ajkak még remegnek maguktól 5-6 másodpercig, illetve amikor a fejet nevén szólította, a szemek kinyíltak és fókuszáltak az előttük álló személyre. Beaurieux ezt kétszer tudta megismételni, harmadjára a fej már nem reagált semmilyen külső ingerre” Ezek után már voltak ellenzői is a guillotine-nak, akik azt képviselték, miszerint a fej levágása és a tényleges halál között több idő telik el, így az áldozat igenis érez fájdalmat. Elsőként dr. Sue vetette fel ezt a lehetőséget. 1939. február 2-án volt az utolsó nyilvános kivégzés Franciaországban. Ebben az évben új törvény született, amely szerint a nyilvános kivégzések megszűnnek, a kivégzések ez időtől a megyei börtönökben (Párizsban a Santé rendőrörs börtönében) történtek.
1977. szeptember 10-én volt az utolsó nyaktilós kivégzés Franciaországban, Marseille-ben. A barátnőjét megkínzó és meggyilkoló tunéziai bevándorlót, Hamida Djandoubi-t végezték ki. Az utolsó hóhér Marcel Chevalier volt, aki a guillotine-t kezelte egészen addig, amíg Franciaországban el nem törölték a halálbüntetést (1981). A guillotine-t nyugdíjazták. Egyelőre. A halálbüntetés egyetemes megszüntetése az EU emberi jogi politikájának egyik fő célkitűzése. 2010 decemberéig 139 ország tette le törvényi szinten, vagy a gyakorlatban voksát a halálbüntetés megszüntetése mellett. Ez a világ országainak több mint kétharmada. 2010-ben ugyanakkor 23 országban hajtottak végre kivégzést, és legalább 67 országban hoztak halálos ítéletet (a legtöbbet Kínában, Iránban, Észak-Koreában, Jemenben, az Egyesült Államokban és Szaúd-Arábiában).
dalnoky
Új hozzászólás