Olaszliszka a Hegyaljai Borvidék települése a Bodrog partján. Még IV. Béla olasz szőlősgazdákat telepített a környékre, innen az Olaszliszka név. Szőlői a Szerencs-Sátoraljaújhely vasútvonal és a 37. sz. főközlekedési úton túl emelkedő Zempléni-hegység keleti lankáin találhatók.
Olaszliszkát hallva elsőre mindenkinek egy szörnyű tragédia jut eszébe. 2006-ban Szögi Lajos tiszavasvári tanárt helyi cigányok verték halálra, mert autójával elsodort egy kislányt. A vezető vétlen volt a balesetben. A helyiek szerint e szégyent senki és soha nem fogja lemosni lakóhelyükről. A tudatban fog mindörökké élni.
Való igaz. Két éve egy izraeli újság kért fel, hogy készítsek felvételeket az olaszliszkai zsidó temetőről. Akiknek elmondtam, mindenki óva intett: vigyázz, meg is ölhetnek! A temető gondnokával beszéltem meg találkozót. Leállítottam kocsim, érkezését vártam. Nem telt bele két perc, már ketten köröztek körülöttem. Kérdezgettek mindent. Közben megérkezett az idős hölgy, mire az érdeklődők eltűntek. „Van még respektem előttük.” – nyugtatott a néni, de aztán dőlt belőle a panasz, miközben beléptünk a zárt temetkezési helyre. Nem részletezem, a környéken lakók mennyi tiszteletlenséget tettek a kegyhely területére bemászva.
A lakosság húsz százaléka cigány. A falu közösségébe történő beilleszkedésük nem problémamentes. Két gettóba tömörülnek. A világ majd minden tájáról jönnének, de e népség viselkedése visszariasztja őket. Pedig a községnek akad jó néhány nevezetessége: a zsidótemető a csodarabbi sírjával, zsidó emlékmű, a zsinagóga megmaradt főfala, ami egyben emlékhely, 1332-ben gótikus stílusban épült katolikus templom, kőhíd, Kossuth-ház (a helyiek szerint a nagy magyar ott született, csak Monokon anyakönyvezték) és a Traktér.
A Traktér több mint ötszáz éves épület. 1508-ban épült. Eredetileg a terebesi (most Tőketerebes, Szlovákia) pálos szerzetesek kolostora volt, ám a források a tizenhetedik században már a királyi dézsmaszedők lakhelyeként említik. A tizennyolcadik században pedig postaállomásként és vendégfogadóként üzemelt. Az épület hátsó udvarán két nagy istálló volt, ahol ötven ló is elfért. Mostani tulajdonosa, sorsa ismeretlen.
Szájhagyomány szerint Petőfi Sándor Szerencsről Sárospatakra lovasszekérrel tartva 1847. július 8-án Megállt a Traktérnál. A helység vezetői virágcsokorral fogadták és megebédelt ott. Ám ennél is ismertebb eset Mikszáth Kálmán: Különös házasság c. regénye, amely állítólag a Traktérben kezdődött azzal, hogy a Sárospatakról barátjával érkező Buttler János a fogadónál állt meg ebédelni. Dőry báró tudomást szerezve érkezésükről, megígérteti vele, hogy visszafelé nála száll meg. A történet Buttler János gróf és Dőry Mária kikényszerített házasságával folytatódott.
Kazinczy Ferenc „Fogságom naplója” c. írásában bővebben szól a fogadóról. Kufsteini fogva tartásából 1800 júniusában szállították át Munkácsra. Őrzőivel ekkor szállt meg a fogadóban.
Az épület omladozik. Tíz éve még volt rajta tető, mára híre sem maradt. Mindössze három boltív dacol az idővel. Már csak a falak állnak. Beltere bozótos, tele törmelékkel, szeméttel. A falak közt sétálgatni életveszélyes.
Mint a település egyik legrégebbi épülete, jobb sorsot érdemelne. Érdemes lenne restaurálni, felújítani, új funkciókat adni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás