A mai rohanó világban talán mindannyian keressük azt a nyugodtságot, békességet és természetességet, amelyet gyerekként él meg igazán az ember.
Munka, egyetem, gyerekek, háztartás mellett, manapság már csak arra van időnk, hogy az első, olcsóbb terméket bedobjuk a bevásárlókocsiba, fizessünk a pénztárnál, majd futhatunk is a következő tennivalóért. De mit teszünk a bevásárlókocsiba? Fontos, hogy az a gyümölcs és zöldség finom legyen? Egyáltalán biotermék legyen, vagy akár megelégszünk az olykor vízízű gyümölcs és a tömegnövelő szerrel pumpált zöldséggel? Számít-e még ebben a felgyorsuló világban, hogy ami az asztalra kerül, annak igazi táp-, és vitaminértéke legyen? Vajon hány ember termeszt magának zöldséget, gyümölcsöt? Miért fontos ez? Ezekre a kérdésekre keretem választ, amiben régi ismerősöm, Nagy Péter őstermelő volt segítségemre. Időutazásra invitáltam, amikor a falusi, tanyasi emberek maguknak termesztették meg a napi betevőt, ahogy az ő nagyszülei és szülei is tették egykor.
Akár olvashattuk, vagy iskolában taníthatták, vagy akár a nagyszülők is mesélhették, hogy falun anno bizony-bizony gyerekként nekik is nagymértékben segíteniük kellett a háztáj körül.
- Te mikor kezdtél ebbe belefolyni?
- Körülbelül hét-nyolc éves lehettem, amikor elkezdtem komolyabban segíteni a háztartásban. Több haszonállatunk is volt, mint például juh, sertés, nyúl, kacsa, liba, baromfi, pulyka. Az etetésük is nagy feladat volt már, hiszen mindig korán kellett kelni hozzájuk, hogy minden jószág idejében megkapja a szükséges élelmet, utána pedig mehettem az iskolába.
- Gyerekként milyen érzés volt részt venni ezekben a munkában?
- Hasznosnak éreztem magam, illetve örültem, hogy tudtam otthon segíteni, új dolgokat is tanulhattam, mint például a barackmetszés. Ezenkívül megtanultam azt is, hogyan kell árulni, a mérleget használni, hogyan kell ízlésesen elhelyezi a barackot a ládában, hogy azt megvegyék. Ha jól emlékszem 150 forint volt a szebb barack kilója. Az egri piacon adtuk el apukámmal a nyári szünet alatt, ilyenkor háromkor, négykor keltünk. Az első eladásból meglett a reggeli ára, ami általában a kedvencünk, a sajtos-tejfölös lángos volt.
Pétert az apukája tanította meg kiskorában a mérleg használatára, hiszen legtöbb idejét vele töltötte, mint a régi időkben a fiúk az apjukkal, a lányok az anyjukkal töltötték a nap nagy részét, lesték el a háztáji és háztartási fortélyokat. Interjúalanyom azt is elárulta, hogy a mai napig megvan az a kis piros mérleg, amivel egykoron gyerekként mérte a gyümölcsöket, sőt mind a mai napig használják ezt az eszközt.
- Mikor fogalmazódott meg benned, hogy te is szeretnél majd termeszteni, esetleg árusítani?
- Mindig is akartam egy saját otthont, egy kertesházat, mivel én is egy ilyen házban nőttem fel. Szerintem egy gyereknek sokkal egészségesebb ez az életforma, egyre több behatás éri ezáltal, többet tapasztal, sokkal jobbá válik a problémamegoldó képessége is, ha részt vesz ilyen munkákban, és, hogy maga termeszti a zöldséget, gyümölcsöt, amit később elfogyaszt.
- Nagyszüleidtől is ezt láttad?
- Ők akkoriban inkább a kiskertben dolgoztak. Mama mesélte, hogy valamikor ők is négykor keltek és mentek kapálni, de aztán a Rákosi korszakban elvették tőlük a földjeiket. Anyai ágon nagymamán kertészkedett, neki voltak a legfinomabb, legédesebb paradicsomjai, szinte cukrosak voltak, olyan napfénymennyiséget kaptak. Ma már ilyet boltokban nem kapni, ezt csak termeszteni lehet, ráadásul egészséges is.
- Ők tanítottak, hogyan kell termeszteni, metszeni?
- Jobban megmaradt bennem az az emlék, amikor anya tanított dughagymát ültetni tavasszal. Annak a hagymaszára jó volt a zsíroskenyérhez, nagyon egészséges volt mindemellett. Amikor nagyobb lettem, volt egy kis kertrészem, oda ültettem a saját kis veteményesem.
Felnőttként ma már egy óriási telekkel rendelkező csodálatos családi házban él a párjával, akivel nem haboztak, nekiálltak ültetni, termeszteni a lehető legtermészetesebb módon. Arra, hogy mi motiválta itt is a termesztésre, az alábbiakat felelte:
- Munka miatt messzire kerültem a szülői háztól, így nem volt lehetőségem sajátot, háztájit termelni. Egy alkalommal, amikor egy nagy áruház termékéből választottam, nem éreztem azt a finom ízt, mint gyerekkoromban. Akkor megfogadtam, hogy soha többet nem veszek máshonnan gyümölcsöt, zöldséget, hanem a sajátot termelem meg, mert arról tudom, hogyan volt gondozva, miként termett. Számomra nagyon fontos, hogy minél természetesebb legyen, hiszen régen sem használtak vegyszereket, nem is volt annyi betegség, mint ma, így én sem használok vegyszereket.
- A zöldségek és a gyümölcsök mellett számos olyan termék van még, ami gyümölcsöt, vagy zöldséget tartalmaz. Mit gondolsz ezekről? Beleférnek még a természetesség kategóriájába? Vegyünk például egy szörpöt. Mit gondolsz a bolti szörpökről?
- A legtöbb bolti szörp alapja az alma, a többi 1-2 százaléka az igazi gyümölcs csak, hihetetlen magas cukortartalommal. Ha én meggyszörpöt szeretnék inni, akkor nem 50 százalékos alma,- és egy két százalékos meggyszörpöt, hanem 100 százalékos meggyszörpöt iszom, aminek teljesen más az íze, a gyümölcstartalma.
- Miért fontos a természetesség a termesztés szempontjából?
- A mai világunkban nagyon sok túlzottan feldolgozott élelmiszert fogyasztunk, illetve úgy gondolom, hogy sok méreganyag is bekerül a szervezetünkbe. Ezt csökkenteni szeretném, a vegyszermenetes termelés híve vagyok. Ebben az évben két gyümölcsfa közé ültettem egy bodzabokrot, mivel a bodza magához vonzza a levéltetveket, és ahogy a katicalárvák kikelnek, elkezdik megenni a levéltetveket. Ennek a módszernek köszönhetően tavaly egyetlen egy levéltetű sem maradt a barackfákon.
- Állatokat is tartasz, mint a szüleid és a nagyszüleid?
- A főőállásom mellett nem tudok annyi állatot tartani, mint a szüleim, illetve a takarmányárak sem engedik ezt meg, ezért csak 5 tyúkot tartunk jelenleg, ami a mi tojásigényünket fedezi, illetve ajándékba tudunk adni olykor-olykor.
- Miért fontos, ha az ember magának termeszt és ezáltal egyben gondoskodik is magáról? Neked miért lényeges?
- Biztonságra törekszem, a főállásom mellett ez egy erős biztonságérzetet is ad, szeretnék több lábon állni, főleg ezekben a vészterhes időkben. Egyrészt a ház mellett van egy nagy telek, ezt az első pillanatban tudtam, hogy ki kell használni. A faluba való költözésünk első évében csaknem negyven fát ültettünk a párommal, ezt idén is folytatjuk, még egy sor gyümölcsfa elfér. Másrészt az utóbbi idők árrobbanása is azt mutatja, hogy jó ötlet volt, pedig akkor még nem láttam, hogy nagyfokú áremelkedés vár ránk. Az utóbbi időben elvégeztem az aranykalászos gazda képzést is, amit azért tartottam fontosnak, mert amíg eddig hagyomány alapján végeztem a kerti munkát, arról legyen egy hivatalos papírom is, illetve szerettem volna mélyíteni a tudásom. Fontos volt számomra, hogy visszatérjek úgymond a gyökerekhez és természetesen csináljam mindezt.
Józan Tímea
Új hozzászólás