Nem a csekély számú érdeklődő miatt (sokan is voltak), hanem inkább az unokák, rokonok, barátok bevonása, megható szereplése miatt kerekedett családiasra az a könyvbemutató, amelyet Dobos Péter Az aranyteknős című könyvének bemutatójára tartottak nemrég a debreceni Méliusz Juhász Péter könyvtárban.
A híradás szerint gyermekeknek, (de szerintem felnőtteknek is) szóló verses mesék a hétköznapi rohanásban kevés figyelmet kiérdemlő apró teremtményeknek, állatkáknak, bogaraknak szentelnek kedves, szép sorokat. Azoknak a pici, sokszor észrevehetetlen élőlényeknek, amelyeket nem veszünk észre, pedig társaink a nagyvilágban, segítőink a természeti egyensúly fenntartásában.
Igen szép kiadványról van szó. Keménytáblás, sokáig nyúzható, nagyobb testvérről kisebbre hagyományozható könyv, amely kibírja a sokszori olvasást, oda-vissza lapozgatást. A borító tábla belső oldala is gazdagon illusztrált, nem is akárki tette ezt, hanem a szerző unokája: Mike Flóra (Micsoda családi vállalkozás!), aki ráadásul a címlapot is megtervezte és percekig böngészhető élménnyé alkotta, de a belső illusztrációkat is szinte önálló képekké emelte.
És a történetek.
Bár alapvetően gyermekeknek íródtak a történeket, gyermekek inspirálták, növesztették az apró megszólalástól a gondolatbokorig, mégis olyanok ezek, mint La Fontaine kései korának fabulái, amelyek felnőttek számára is figyelmeztető, elgondolkodtató intelmeket üzentek.
Olvassunk csak egy példát Dobos Pétertől!
A pacsirta és a mobil
Pacsirta dalolt fent az égen,
minden szép hangot egybe font,
ám észrevett ott lent a réten
egy nagyon okos telefont.
Odaröppent és nézegette,
csőrével megkocogtatta,
de ezt eléggé rosszul tette,
mert az megszólalt alatta.
„Pacsirta mondd, ki dalol szebben?
Én ezer dallamot tudok.”
A kismadár szárnya megrebbent,
és fürgén egy fél kört futott.
„Ki tudja, én sosem számolom.
A szív diktál, nem térerő,
dalom szárnyal, hívom a párom –
mondd, nagyokos, ki a nyerő?
Játszhatsz bár ezernyi dallamot,
lehet sokmillió híved,
nem iszol hajnali harmatot,
és nincsen dobogó szíved.
Ha már meguntak, majd eldobnak,
nem kellesz aztán senkinek,
de a kis pacsirták dalolnak
szünet nélkül mindenkinek.”
A könyvbemutatót édesebbé tette, hogy a szerző unokái elmondtak egy-egy meseverset, az pedig külön főhajtásos köszönet, hogy Kiss Gergely Máté Jászai Mari-díjas színművész, a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház művésze emlékezetes lelki élményt nyújtó előadásával közelebb hozta a történeteket az alkotótól a befogadóig, A programot színesítette Bűdi Hella szép furulyajátéka.
A kötet megrendelhető az alábbi címen: dobpet@gmail.com
Barna Attila
Új hozzászólás