Olvasmány

Leckék az életről, A hülyeség kora – két olyan filmcím, amelyek az emberi gyarlóságról és a gyarlóság elítélését tálalja húsunk mélyéig hatolóan sokkoló őszinteséggel.

Mennyi az élet? Talán 8-9 évtized? Az emberi ésszel felfogható léptékben úgy tűnik jelenleg, hogy ennél nem sokkal több a maximum, az átlag pedig jóval ez irányszámok alatt kullog valahol. Az élet vége pedig alighanem mindig megrendítő. Különösen, ha ez korán történik. Nagyon-nagyon korán.

A minap az emberség, az emberi érzések legőszintébb megnyilvánulásával találkoztam én, valamint az egyik kedves cimborám. Az este egy átlagos, visszafogott dumálgatásnak indult a város egyik népszerű bárjában…

A ma idősebb férfiak fiatalon nem kerülhették el a sorkatonai szolgálatot. Bár igyekeztek kibúvókat találni, ez csak keveseknek sikerült. Így egyenruhában tölthették életük másfél-két évét. A szolgálat ideje minél távolabb kerül, az élmények többsége is megszépül. A rosszak, a mindennapok kis szenvedései, kitolásai felejtődnek, de marad még így is rengeteg történet.

János ugyanabban az időben jött haza a templomból, amelyben szokott. Pontban fél 12 előtt 5 perccel. Letette a biciklijét az udvaron, majd benyitott a házba, ahol a sógornője az utolsó simításokat végezte a vasárnapi ebédre készülő oldalason a szűk kis konyhában.