Az írás címe kétféleképpen is értelmezhető: egyrészt végállomás, másrészt lepusztult állapota miatt az odavezető vasútvonal bezárását is többször tervbe vették.
2009-ben politikai határozat nyomán szüntették be a személyszállítást, de egy évre rá újra indulhatott. Eleinte alibi menetrend szerint, napi két vonatpárt indítottak. Mostanra némileg bővítették a kínálatot, de a vonalon továbbra is minimális a szolgáltatás.
Jót nevetettem, amikor ismerősöm elújságolta a MÁV legújabb reklámjának lényegét. A cég új mobil appot fejlesztett ki. Segítségével követhető minden hazai vonat valós idejű mozgása, késése. Nagyobb pályaudvarokon már QR-pontokat telepítettek. Természetesen értékeltem a vállalat igyekezetét, az utastájékoztatás fontosságának megvalósítását, ám a következő pillanatban el is nevettem magam. Utastájékoztatás Zajtán? Három hete jártam vasútállomásán. Egyetlen papíron a menetrend, és kész. A többi lehetőséget a helyiek helyettesítik. A Fehérgyarmatról induló vonat késésben volt. Legalábbis a menetrendhez képest. Rossznyelvek szerint különben is csak arra való, hogy viszonyítani lehessen a késést. 
Kérdeztem egy állomásépület előtt tébláboló bácsikát. Viselkedéséből nem tudtam következtetni, egy jövendő, utas, vagy csak kíváncsiskodni jött, mert arrafelé annyira kevés a vonatra várakozó. Vonat? Ugyan! Egyetlen Bz motorkocsi. Kérdeztem tőle:
- Jön ez a vonat?
- Szokott.
- Mégis, mikor?
- Amikor ideér.
Épületes beszélgetésnek ígérkezett, ám ekkor bebukdácsolt az állomás elé egy Volánbusz. Az odavezető bekötőút annyira kátyús, hogy a kétszáz méteren tengeri beteg lehet a négykerekű fedélzetén hánykolódó. Most ettől nem kellett félni. A jármű utasok nélkül érkezett. Tanácstalanul meredtem az öregre. Vállát vonogatta:
- Vonatpótló. A Bz mindig lerobban. Úgy látszik, most is.
Zajta Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye román határmenti települése. Célzatos kirándulást terveztem oda. Kíváncsivá tett, mit találok e vasúti végen? Az ország legkeletibb vasútállomása…, illetve már csak megállóhely, mert visszaminősítették. Nem csodálom. Sínek között, mellett elszáradt kórók, szilánkokra foszlott talpfák, bedeszkázott ablakú, kihalt állomásépület, a két sínszál pedig egy dzsumbujban tűnik el. A sűrű növényzet benőtte sínek azért jó darabig látszanak. A román határig megvannak. Nincs szolgálat, jegykiadás. Mindenütt elhanyagoltság, pusztulás.
A fővárosból Zajtára 342 kilométernyi zötyögéssel juthatunk el. Oda-vissza talán egy nap alatt megjárható. Főleg Mátészalkától kalandtúra. Innen nincs tovább. A településnek Trianonig Szatmárnémeti felé volt összeköttetése. A Fehérgyarmat és a Szatmárnémeti vonal köztes állomásaként üzemelt. Trianon a falut elvágta az alig tíz kilométerre lévő, most már román várostól. Az ország belseje felé pedig hiányzott a közvetlen vasúti összeköttetés Magyarország vasúthálózatához. 1926-ban forgalomnak átadott (Mátészalka) Kocsord alsó-Fehérgyarmat vasúttal lett bekapcsolható. A szebb napokat látott, régebben teherforgalmat is lebonyolító állomásra Mátészalka, Fehérgyarmat felől napi hat vonatpár közlekedik. A pálya nagyon rossz állapota miatt a Fehérgyarmat-Zajta, 25 km-es távolságot, az általában szóló Bz, 52 perc alatt teszi meg. Vasárnaponként egy közvetlen vonat közlekedik Bp. Nyugati pályaudvarra. Ez a Hétmérföldes sebesvonat. Hírek szerint a decemberi menetrendváltáskor megszűnik.
Szomorú e vasút lepusztítása is. Pedig remek összeköttetést lehetne teremteni Nyíregyháza, Debrecen és Szatmárnémeti között, sőt említett városainkból indított vonatokat Nagybányáig is lehetne közlekedtetni. Debrecen felől Nyírábrány–Érmihályfalva–Szatmárnémeti felé vannak közvetlen járatok, de jelentős kerülő. A menetidőből egy órát is lehetne faragni. Talán a MÁV lát benne lehetőséget, és tesz is e vasúti összeköttetés megteremtése érdekében. Remény adventkor...
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás