Több száz dísztányér színes kavalkádja, régiségek sokasága, alkalomhoz illő dekorációk, szíves fogadtatás. Ezt kapja a látogató, aki megkeresi az egyre népszerűbb Tányérosházat a hajdú-bihari kis faluban, Körösszakálban.
A közösségi oldalon évek óta sokan fotózkodtak már ezen a bájos helyen, és mindenki jó szájízzel távozott. Ott jártunkkor mi is megtapasztaltuk, hogy amiket a fotók sugallnak, az nem túlzás.
Az apró házikó és az udvara olyan mintha egy gyerekkönyv illusztrációja lenne, ez kicsiket és nagyokat egyaránt elvarázsol. A házigazda Pap Sándor szívélyesen vezetett körbe bennünket a labirintusszerű udvaron, ahol különféle kisállatokat láthattunk. Szebbnél szebb nyulak, tengerimalacok, baromfik, póni, ezüst- és aranyfácán, teknős, sün és két éber kuvasz. A ház asszonya, Papné Sonka Katalin épp nem volt otthon. Mint megtudtuk, egy mókusért utazott, hogy gyarapítsák az állatállományt. A pónit és a nyulakat meg is lehet simogatni, így az egészen kicsi gyerekek is jól érzik ott magukat. 
A felnőtteket az a sok régi tárgy bűvöli el leginkább, amely visszarepíti őket a gyerekkorba, például a nagyi házába. A csodálatos kaktuszgyűjtemény, és a virágok sokasága is figyelemreméltó. A vendégkönyvet átlapozva, fotók őrzik azokat a vidám vendégeket, akik megfordultak itt. Az ötletes dekorációkat, amelyek húsvétra, karácsonyra, halloweenre készültek. (Most épp egy májusfa áll a kapuban, jelezve a majálist.) A lapok őrzik a lekvárfőzések, sütemény sütések és sakkversenyek emlékét is, aminek szintén helyet ad a Tányérosház.
Miután szétnéztünk, feltöltődve, jó szó, beszélgetés és finom házi süti kóstolás után elköszöntünk a vendéglátónktól és a bájos kis portától, ahová biztos, hogy visszatérünk még. Ismét beigazolódott, hogy honi földön is vannak helyek, ahová érdemes elmenni.
Földesi-Kiss Andrea
Új hozzászólás