A keleti világ, a fagy birodalmának digitális bennszülöttjei bátrak, mégis szüntelen rettegnek. Rettegnek valamiféle fentebbi hatalomtól, amellyel szembeszállni egy ideig lehet, aztán hirtelen mindent felemészt az erőszak. A Kiáltvány a gyerekekért egyszerre megdöbbentő és mindenekfelett tanulságos.
A napokban lezajlott a mozivásznon a jubileumi tizedik Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), amelynek keretein belül természetesen Debrecenben is levetítettek néhányat a számos díjat nyert alkotások krémjéből. Mindezt méltóképp indította Izland. Nem ámítás, Izland valóban egy új emberi, társadalmi dimenzióba kalauzolt bennünket.
Újabb sikercsúcsot hódított meg a debreceni-nagyhegyesi Dalnoky (Deák) Ferenc, aki szinte önerőből készített filmet saját, humoros történeteiből, novelláiból Macska a betonban címmel. A filmalkotó és a története tegnap este (január 18-án) szerepelt a Duna Televízió Fábry műsorában.
Kigyúltak a várakozás fényei, s ég az első adventi gyertya. A cívisvárosban elkezdődött az ország egyik legnagyobb, leghangulatosabb, legmeghittebb adventi forgataga a város főterén, valamint a Piac utcán és a Dósa nádor téren.
A Debreceni Egyetem négy karának hallgatói önkormányzata az idei esztendőben is megrendezi a hagyományos, ünnepek előtti jótékonysági mozit az Apollóban. A november 28-i eseményből befolyt összeget a szervezők a Remény a Leukémiás Gyermekekért Közhasznú Alapítvány részére ajánlják fel.
Immár huszadik alkalommal rendezték meg idén Budapesten a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. Mindennek kísérőprogramjaként a cívisvárosban is láthatók voltak november 21. és 25. között a fesztivál kiemelt alkotásai.
Tóth Árpád számára Debrecen jelentette az origót, az örök kiindulópontot, amihez mindig vissza lehetett térni, magához ölelte, ha szárnyaszegett madárként, betegen tért haza távolba szakadt fia. Vonzás és taszítás: ez a két erő határozta meg kapcsolatát szülővárosával.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.