Tóth Árpád számára Debrecen jelentette az origót, az örök kiindulópontot, amihez mindig vissza lehetett térni, magához ölelte, ha szárnyaszegett madárként, betegen tért haza távolba szakadt fia. Vonzás és taszítás: ez a két erő határozta meg kapcsolatát szülővárosával.
Kosztolányi Dezső szerint Tóth Árpád a választottak, a ,,legnagyobbak közé tartozott. Debrecenből érkezett, a grammatikák, a verseskönyvek, a magyar színművészet ősi földjéről, s természetes folytatója Csokonai Vitéz Mihály és Arany János művészetének. Szavainkból új mákonyt szűrt, bódító írt a mi legfájóbb sebünkre. Andalító költő, makulátlan művész.”
Még Kosztolányi is úgy tudta, hogy Tóth Árpád debreceni születésű, pedig a költő Aradon látta meg a napvilágot. Rövid életének túlnyomó részét azonban Debrecenben töltötte. A városhoz való kötődése azonban furcsán kettős hangulatú volt. Összesen húsz évet töltött itt a szülői házban az akkori Késes utcában (később a költő halála után Tóth Árpád utca lett, amely a II. világháború során teljesen elpusztult, így később a Reáliskola utcát nevezték át Tóth Árpád utcának). 1889-től 1905-ig iskolai tanulmányait végezte, utána Budapestre került, ahonnan 1909-ben tért vissza és 1913-ig a Debreceni Nagy Újságnál dolgozott.
Ahhoz, hogy pontosan megértsük Tóth Árpád viszonyát Debrecenhez, ismernünk kell azokat a tényezőket, amelyek ezt a vonzást-taszítást előidézték a költői lélekben.
A gyermeklét meghatározó élményei Tóth Andráshoz, az édesapához köthetőek, mivel a szobrász apa kezdeti sikerei majd későbbi kudarcai elemi erővel hatottak a család hangulatára, életkörülményeire. Árpádot a szülei rajztanári pályára szánják, amihez tehetsége is van a gyereknek. Egészen tizenöt éves koráig folyt képzőművészeti oktatása, majd lassan az irodalom váltotta fel a rajz iránti érdeklődését.
A város hangulatát még kevéssé érzékelhette ekkor, azt azonban látta, hogy az iskolán és az otthonon kívül egy radikálisan más világ veszi őt körül. Aztán külföldi utazásai alkalmával és a Budapesten töltött évek alatt elindult lelkében egy világnézeti változás, így Debrecen később már nem igazán tudott mit kezdeni modernista nézeteivel, és végül a Csokonai-kör lesz az ellentétek összeütközésének színtere. A Debreceni Nagy Újságban megjelenő publicisztikáiból, barátainak írt leveleiből kiolvasható elkeseredés sugárzott.
A várostól való eltávolodás érezhető a Hej, Debrecen… című elégiában. Ezt tükrözi a hangnem, a verselés, a térszerkezet és a nyelvhasználat sajátosságai.
Hej, Debrecen…
Hej, Debrecen, DebrecenVirágtalan város,
Ködös képpel kérdezem:
Mit kezdjek itt már most?
Öreg pallóid porán
Csüggedezve járok,
Vén sikátorid során
Ásitozva nyitja rám
Torkát minden árok.
Vén kapunkban nem köszönt
Pipás régi gazda,
Agg ákác se, üdezöld,
Áldott ága aszva.
Vinkós Sesta ó borát
Sehol se találom,
Orros kancsót, csutorát,
Öreg kocsmák bútorát
Kótyavetyén látom.
Ama leányasszonyok
Asszonyfővel járnak,
Kik miatt még felzokog
Szívemben a bánat.
Új pár ül a kis padon,
Diák, bakfis, látom,
Ó, hiába tagadom,
Oda sok szép tegnapom,
Édes ifjuságom.
Akkor voltam fiatal,
Hogy elmentem innen,
Egy-két zsenge diadal
Űzött nagyra mennem,
Jártam büszke hegyeken,
Hazajöttem mármost,
S kijózanít hidegen
Most ez a nagy, idegen,
Virágtalan város.
(1909)
Azon túl azonban, hogy lelke áhította szülővárosának polgárainak a modern eszmék iránti elfogadó hozzáállását, ő így is ezer szállal ragaszkodott Debrecenhez, családjához, barátaihoz.
Tragikusan korai halála óta a város hűen őrzi az emlékét. 1934-ben az Ady-társaság emlékművet állíttatott a Nagyerdőn. Az emlékművön az Erdő című verséből választott részlet emlékeztet arra, hogy ő volt költője merengő harmóniának.
,,Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat.”
Tóth Árpád debreceni életének legteljesebb összefoglalóját Bakó Endre Tóth Árpád a debreceni porban című kötetében olvashatjuk.
Rinner Anita
/A Nagyerdőn látható emlékművet eredetileg Medgyessy Ferenc alkotta 1934-ben, ám a folyamatos rongálások miatt a 80-as, 90-es évekre gyakorlatilag megsemmisült. E. Lakatos Aranka alkotta újra, amelyet 2004-ben avattak.
A Tóth Árpád Gimnázium (Szombathi István utca) előtt található egész alakos szobrot E. Lakatos Aranka készítette, 2006-ban avatták.
A nagyerdei szoborsétányon látható mellszobrot Borsos Miklós készítette, 1977-ben avatták./
Új hozzászólás