El Greco és Munkácsy Mihály – a világ festészetének, művészetének két kimagasló, világhírű zsenije. Egymással sosem találkozhattak, más-más korok isteni művészei voltak. A cívisvárosban most mégis üdvözölheti egymást a két festőetalon – ezáltal pedig angyal üdvözli Debrecent.
Idén 180 esztendeje, hogy megszületett a 19. század alighanem legnagyobb magyar festője, a felbecsülhetetlen, Isten nagyságához méltó Trilógia alkotómestere, Munkácsy Mihály. A Trilógia egyes darabjai, így mindhárom monumentális mű együtt, 1995-ben találtak otthonra a debreceni Déri Múzeumban, mára pedig megannyi vihart megéltek, mind tulajdonlást, mind utaztatást, mind egymástól való elszakítást illetően. Most azonban végre újra együtt pihennek Isten dicsőségében. Az elszakadás most biztosan nem lesz végleges, hiszen a nemes évforduló tiszteletére a Golgota Budapestre költözik, a Szépművészeti Múzeumba. No, de lehetséges-e ezt a hiányt akár csak jelen esetben adventtől vízkeresztig elviselni a kálvinista Rómában? A válasz igen, lehet. Angyal száll le ugyanis a cívisvárosba.
Talán Domenikosz Theotokopulosz, a 16. század közepétől a 17. század elejéig élt férfi polgári neve nem túl sokatmondó. Azonban úgy, hogy El Greco, már annál inkább. Ő volt Szent János és Assisi Szent Ferenc, Laokoón és fiai megfestője, aki korának, stílusának, a reneszánszt és barokkot időben összekötő manierizmusnak volt legmeghatározóbb alkotója. Nos, ő lesz, aki Munkácsy mellé (nem a kölcsönadott kép helyére) költözik a félesztendős időtartamra, mégpedig az Angyali üdvözlet című szakrális művel. Az 1600 körül készített festmény nem csupán a maga nemében lesz egyedülálló látványosság, hanem Szűz Mária köszöntésének sajátos ábrázolástechnikája miatt is.
Ha pedig már egyedülálló gondolatok, a tervek szerint e csodálatos kezdeményezés sem lesz egyszeri alkalom, hiszen a múzeumok között olyan együttműködés készül, amely keretein belül egy-egy történelmi remekmű kölcsönösen rendszeres lehetőséget kap a művészeti „vendégszereplésre”.
Barna Marci
Új hozzászólás