A futballban lehet győzni, veszíteni pedig méltósággal kell. A szabályokból adódóan pedig a döntetlen is ismert fogalom. Vannak helyzetek azonban, amikor az emberség, az emberiesség és az ember mint létező, sokkal fontosabb az eredménynél.
Emlékszem arra a bizonyos meccsre. Eb volt, a dánok a finnekkel játszottak. Semmi gond sem volt, mígnem a kamera Christian Eriksent mutatta. Azt a kiváló középpályást, aki azóta újra brillírozik a gyepen. Ám akkor minden megállt, akkor, 2021. június 12-én. Emlékszem, tévén néztem a meccset, meg az öntudatlanul összeeső Eriksent. Hátborzongató volt, és bár szívem mélyéig aggódtam ezért a kiváló futballistáért, álmomban sem gondoltam volna, hogy hasonlóan ijesztő és kritikus, tragikus pillanatok még a magyarokkal is megeshetnek – nyugodj békében, Fehér Miklós! Aztán eljött 2024. november 16. Hollandia–Magyarország…és a döbbenet újjáéledt.
Alig néhány perc telt el a meccsből, amikor a feszült, csendes, rémült figyelem a magyar kispadra terelődött. A rendező talán figyelmetlen volt, a tévé képernyői előtt mégis mindenki láthatta azokat a tehetetlenül remegő lábakat. Egy pillanatra megállt minden a címeres mez körül. Szalai Ádám, a 86-szoros válogatott játékos, Rossi-mester segédje feküdt a földön, Marco Rossi pedig zokogott. Körülvették magyar játékosok, stábtagok, helyi rendezők, egészségügyi munkatársak, meg egy narancsmezes legény, Denzel Dumfries akiben maradt emberség. Figyeljünk erre az utolsó gondolatra! Mert arra már, amit Weghorst a belőtt büntetője után művelt, az nem emberi. Az az önfeledt ünneplés, ünnepeltetés, őrjöngés, mintha mi sem történt volna. Aztán persze jöttek a hős magyar kommentek is: „legalább lesz mire fogni a vereséget…”. Nem, nem kell ráfogni. De ember legyen a talpán, aki ezek után magyarként, ilyen lelki megrázkódtatás után olyan derekasan tud küzdeni mint Sallai Rolandék. Márpedig megtették. Kikaptak. Kikaptak, de emelt fővel, és megküzdöttek Ádámért. A magyarok Istene pedig látta ezt, és nem hagyott el. A kórházból viszonylag hamar érkezett a hír, Ádi jól van, másnap pedig már üzent is a rajongóknak.
Kitartást, Ádi! Előre, magyarok!
Barna Marci
Új hozzászólás