El Greco és Munkácsy Mihály – a világ festészetének, művészetének két kimagasló, világhírű zsenije. Egymással sosem találkozhattak, más-más korok isteni művészei voltak. A cívisvárosban most mégis üdvözölheti egymást a két festőetalon – ezáltal pedig angyal üdvözli Debrecent.
Ha a zord időben egy vérfagyasztóan jó programon szeretnének részt venni, érdemes csatlakozni a Csokonai Nemzeti Színház vezetett sétáihoz, ahol „borzasztóan” érdekes titkokat tudhatnak meg a színház történelméről.
Negyedik esztendeje már, hogy a cívisvárosban is elindult az a könnyűzenei kezdeményezés, amely a helyi formációknak ad kizárólagos teret a bemutatkozásra. A szervezők pedig nem tétlenkednek az idei fesztiválszezon végén – jön a negyedik Made in Debrecen.
Isten és a világi, mindennapi élet elválaszthatatlan egymástól. Ahogyan a zene is az emberi élettől, a zene pedig Isten ajándéka, hogy ne csupán szavakkal fejezhessük ki érzéseinket, hanem a dal erejével is.
Közösségi média, Mesterséges Intelligencia, virtuális valóság – otthon, autóban, buszon, villamoson, az utcán, gyalog, állva-ülve, meg mindig, minden körülmények között. De talán mégis van remény. Van egy apró reménysugara annak, hogy nem felejtjük el a könyvet, az irodalmat.
Gyorsan előre bocsátom, szörfözésről lesz szó, de nem vízen. Az égi kanálisok kínálatában deszkáztam. Nyári szünet utáni pihentség extremitásra csábít.
Amikor a diplomaosztó befejeződött, körülvett az öröm, az eufória. Mire a nyár befejeződött, úrrá lett a tudat, hogy valaminek vége. Most mégis jön valami.
Hagyományos népi kézműves fesztivállal várta az érdeklődőket a Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület szeptember 20-21-én. A nevezetes, regionális eseménynek minden évben Debrecen ad otthont, ezúttal a Dósa nádor téren.
Hetvennégy éves korában elhunyt Ozsváth Sándor beszédtanár, művelődéstörténész, színjátszórendező, újságíró – tudatta a család az MTI-vel pénteken. Ozsváth Sándor, aki csaknem három évtizeden át volt a közmédia beszédtanára, csütörtökön hunyt el Debrecenben.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.