Immár tizenötödik alkalommal tölti meg tízezrekkel a Nagyerdőt hazánk egyik legnagyobb, igazán debreceni könnyűzenei eseménye, a Campus Fesztivál. A Campus évről-évre nem csupán a zene és a közösség ünnepe, hanem a Debreceni Egyetemé is.
A cívisváros már hosszú évszázadok óta bővelkedik irodalmi kincsekben, és már a 18. században a magyar literatúra egyik központjává vált. Az idei esztendőben megannyi irodalmi vagy irodalomhoz szorosan kötődő személy tisztes, kerek évfordulóját ünnepeljük, közülük pedig sokan Debrecenhez is szorosan kötődnek. Azt hiszem, a kronologikus előrehaladás most erény, mintsem túlszabályozottság.
János ugyanabban az időben jött haza a templomból, amelyben szokott. Pontban fél 12 előtt 5 perccel. Letette a biciklijét az udvaron, majd benyitott a házba, ahol a sógornője az utolsó simításokat végezte a vasárnapi ebédre készülő oldalason a szűk kis konyhában.
Csaknem kétszázhatvan oldal, tíz szerző, huszonnégy emelet és huszonnégy történet. Ez egy definíció, egy hiánypótló és szükségszerű kötet, kordokumentum leírása.
Az elmúlt esztendőkben immár Budapestet is „ellepték” azok a miniszobrok, apró alkotások, amelyek bájosan kicsi termetük ellenére kimondottan feldobják az utcaképet, köztereket.
Zajzene, mosógépzene, drum ’n’ bass, Malter, Manír, Aritmika. Nagyjából hiánytalanul össze is foglaltuk Debrecen június 23-i estéjét. A Malterben ugyanis különleges zenei alkalom nyílt az alternatív elektronikus műfajok kedvelőinek, hogy átadják magukat a „géphangok” élményének.
Debrecenben a Kossuth téren egy több mint négyméteres lámpaoszlopnak támaszkodva áll egy alak. Ráérősen figyeli a város mindennapi életét: a reggel munkába igyekvő emberek sietős lépteit, a ricsajozó kamaszok bandába verődő és gyorsan tovatűnő alakjait, a pék friss áruval tömött polcait, ahonnan ínycsiklandó illatokat sodor felé a szél. Az alak a lámpaoszlopnál nem mozdul, alakja bronzba öntve, Szabó Lőrinc otthon van Debrecenben.
A Debreceni Sport Centrum Asztali-Labdarúgó Egyesülete nem mindennapi kísérletre vállalkozott. Hazai viszonylatban egyedülálló rekordot próbálnak majd felállítani a tagok június 30. és július 1. között, a fő cél a 30 órás maratoni gombfocimenet lesz majd.
Interjúkötet? Riportkönyv? De leginkább kordokumentum, a szó legnemesebb értelmében. Kordokumentum arról, hogy hol fogyasztották el frissítőjüket, kedvenc italukat, és hol tesszük ezt mi, akik Debrecen örökségét visszük tovább. Mindez olyan köntösbe bújtatva, amely egyszerre fest valóságképet a helyi szokásokról, és támaszt kellemes utópiát a kulturált italfogyasztásról.
Túl az Ünnepi Könyvhéten, megannyi tapasztalattal gazdagodtunk egyénileg és a cívisvárosi kultúra közönségeként. Azt biztosan állíthatjuk, hogy az ifjakban és az idősekben egyaránt él az irodalom iránti vágy, az ismeretbővítés lehetőségének reménye és az igény az olvasásra.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.