Ármós Ibolya, a Sansz – Segít A Négylábúak SZeretete Alapítvány vezetője „életmentők” képzésére tette fel az életét. Mint klienseiről megfogalmazta: „Ahol látszólag kívülről semmi nem történik, de belül viharok dúlnak.”, akkor van rájuk a legnagyobb szükség.
A négylábúak hatalmas szeretete „gyógyszer”, amely semmibe nem kerül, csak egy tekintetbe, egy simogatásba, egy szócskába, vagy csak egy bólintásba.
Ezt köszönjük meg nekik az egész világon október 3-4-én az Állatok Világnapján.
A Sansz együtt ünnepelte a napot Budapesten a REX Kutyaotthonba látogató lelkes állatbarát családokkal. Ottani önkénteseikkel együtt nyerték meg bemutatójukkal a közönség szívét. Hálaként, sok-sok simit gyűjtöttek be.
- Hány önkéntesük dolgozik a Terápiás-Segítőkutyás Alapítványnál?
- Budapesten nyolc önkéntesünk és három, már vizsgázott társuk, míg Ajkán két önkéntesünk és egy vizsgázott kutya dolgozik együtt. Az országos székhelyünk Debrecenben van. Csak Debrecen és környéke harminc önkéntessel, tizennyolc vizsgázott kutyával látja el a feladatokat. Örömünkre szolgál, hogy folyamatosan jelentkeznek családok is képzéseinkre, pusztán azért, hogy otthon is „szófogadó” kutyustársakat tudhassanak magukénak.
- Nincs olyan közösségi színtér, ahol ne lennétek jelen.
- Felvezetőink „örömórákat” visznek a legkisebbektől a legidősebb embertársaink csoportjaiba. Óvodáktól általános- és középiskolákon át az idősek otthonáig várják a közös foglalkozásokat, amelyekben nem hangzanak el még szavak sem, csak mosolyok, simogatások, együtt-játszások teszik az életet színessé, boldoggá, gondtalanná.
- Nem mindenki rendelkezik alkalmas, vizsgázott kutyával, ők lehetnek-e „terapeuták”?
- Van, aki otthon nem tarthat kutyát, még nincs tesztelt kutyusa, de ha foglalkozások tartására van képesítése a gazdajelöltnek, már elkezdheti gyakorlásként a munkát egy már vizsgázott párossal, mint foglalkozás-vezető.
- Milyen foglalkozásokat tartanak?
- Aktivitás-, terápiás- és pedagógiai céllal vállalunk megbízásokat, ezeket segítő pályázatokra adunk be pályamunkákat, tervezeteket.
A gyermeki lét a maga szabadságával, nyitottságával és játékosságával a legjobb színtere az állatok tiszteletére, szeretetére nevelésnek.
A Mesekuckó, a nyári táborok, a hétvégén szervezett túrák, a Dog-Like-ban tanulás, olyan lehetőségek, amelyekben a gyerekek kötöttségek nélkül, szabadon élhetik meg a felszabadult játék örömét.
Az iskolai foglalkozások, amelyeket mind általános mind középiskolások is igényelnek és beépítenek munkatervükbe, részben segítik őket például matematika, magyar vagy testnevelés órán, hiszen játékos formában vezetjük rá őket az ismeretek megszerzéséhez szükséges lépésekre, másrészt a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknél feloldják azt a feszültséget, félelmet, amelyet a kudarcélmény korábban gátolt.
- Autista gyerekek problémáinak kezelésére indított programba is beszálltak.
- Sok a szorongó gyerek. A kutya „jelzi”, kinek van szüksége segítségre.
Csodálatos eredmény részesei kimunkálói lehettünk egy középiskolában. Az autista gyerek -mint későbbi beszélgetésből megtudtam - csak a tanítónénivel „beszélt”. Amikor Hópihe mondanivalóját „lefordítottam” az osztálynak, a fiú egyszer csak „válaszolt”… nem nekem: Hópihére nézett, és neki szólt egyetlen szót, vagy egy egyszerű, tömör mondatocskát fogalmazott meg.
Hópihe „mondta” a maga kis nyelvén, én „fordítottam, és a gyerek „válaszolt”.
Ennek a jelentőségét leginkább a tanítónéni tudta elérzékenyülve elmondani a négyszemközti beszélgetésben.
Ahol a felnőtt szava elvész, egy kutyus szeretete a szívbe száll, és megnyitja az ajkakat.
- „A jó pap is hóttig tanul.”- szól a mondás.
- Igen, újra iskolapadban jómagam is, Huncutkának köszönhetően. Ő egy tanuló-segítő kutya. Az egyik személyi-segítőkuyás kliensem, aki egyetemi hallgató, mellé ültem be, hogy segítsem a kezdeni nehézségeket kisimítani és a beilleszkedést zökkenőmentessé tenni.
- Sokszor halljuk, nem mi, hanem a kutyusok választanak gazdát.
- Valóban így történt ebben az esetben is. A segítőkutyát alkalmazó személy nagytestű kutyust szeretett volna, nálunk pedig adva volt Huncutka, a betanított segítő kutyus. A páromé volt, akit sajnos, elveszítettük, s itt maradt „árván” a tanuló mozgássérült-segítőkutyája.
Tettem egy próbát, hátha egymásra találnak ketten… és sikerült.
E párost segítettem éppen az egyetemen, a kutya beilleszkedését-betanulását a gazdája mellett, amikor dr. Lovas Kiss Antal tanár megjegyezte, amit a terápiás képzésről elméletben hallgatnak a tanulók, mindazt tőlem pedig gyakorlati tapasztalatként csatolhatják hozzá. Egy dedikált könyvével is megajándékozott, amely az állatasszisztált képzésről szól. Az ő felkérését nem utasíthattam vissza, úgy hogy egy évre jómagam is iskolapadba ültem - egy diplomáért, ha már a képzés gyakorlati részét magam is 23 éve űzöm.
Koleszár Mária
Új hozzászólás