A napokban lezajlott a mozivásznon a jubileumi tizedik Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), amelynek keretein belül természetesen Debrecenben is levetítettek néhányat a számos díjat nyert alkotások krémjéből. Mindezt méltóképp indította Izland. Nem ámítás, Izland valóban egy új emberi, társadalmi dimenzióba kalauzolt bennünket.
A labdarúgás kétségtelenül a világ legnézettebb, legnépszerűbb sportága, nincs ez másképp Izlandon sem. Mit tehet mégis egy olyan kis közösség, amely él-hal a futballért, a Reynir csapatáért Hellissandur településén, ám a sors és a szövetség keze nem engedi, hogy évtizedek távlatában végre felavassák hőn áhított, globálisan szinte isteni csodával felérő összefogással megépült pályájukat egy hazai meccsel? Hát összefog. Összefog, még akkor is, ha ez vért és verítéket, meg megannyi utánajárást kíván, fiataloktól az idősekig, férfiaktól a nőkig mozgósítva mindenkit. A mi kis hazai pályánk pedig ezt oly drámai, szinte már-már hihetetlenül tökéletes precizitással tálalja elénk tökéletesen életszagúan, hogy az a laikus nézőben akár még gyanút is kelthet valamiféle forgatókönyv létezésével kapcsolatban. Pedig ez a tömény valóság. Amíg a világ többi része a koronavírus-járvány nehézségeitől korlátozott időket szenvedi, addig Izlandon a közösség nem szétesik, hanem még inkább összekovácsolódik. Nincsenek digitális vagy társadalmi bilincsek, csak egy valós, kézzel fogható cél: az összefogás erejével átélni a futball hamisítatlan csodáját, életkori, nemi és képességbeli megkötések nélkül.
Nekünk pedig az a dolgunk, hogy a BIDF felhozatalának tragikomikusan és átélhetően életszagú képkockáit mi magunk is megcsodáljuk. Ebben pedig még segítséget is kapunk, hiszen a levetített filmeket rendre beszélgetés követte. Csak példaképp emelném ki azt a futballkulturális eszmecserét, amelyet a vásznon átélt izlandi kaland után Fodor Péter egyetemi oktató, Puskás István alpolgármester, valamint Dombi Tibi debreceni futballegenda Dámóczi-Pusztai Ákos debreceni BIDF-főszervezővel kiegészült kvartettje „keltett életre”. Az élet más és más területeiről érkeztek, a futball, a kultúra, a futballkultúra mégis megbonthatatlanul köti össze őket, ha térben és időben nem is feltétlenül, de tudásban annál inkább.
S ha már futballkultúráról esik szó, a kultúra (művelés) nélkül az ember sem létezhetne. Így ennek a kultúrának igenis része a futball, éppúgy mint akár a zene vagy a képzőművészet. Ezt a kulturális univerzumot pedig a BIDF egyedülálló hitelességgel adja nyújtja át számunkra ezüsttálcán.
Barna Marci
Új hozzászólás