Kedden ott voltam a DEAC sajtótájékoztatóján, ahol ámultam az ott látott-hallott tervek hallatán. Lesz új aréna a Dóczy József utcában, hozzá ütőképes csapat a másodosztályban.
Mindezt olyan módon tálalták az előadók, olyannyira partnernek tekintették az újságírókat, hogy már-már sajnálni kezdtem azokat a kollégákat, akiknek legalább egy kisdoktori nem jutott az elmúlt években. Egy professzor, egy kancellár, meg néhány többdiplomás hozzánk állása példaértékű volt.
Ott hangzott el dr. Jávor András elnök szájából, hogy a létrejövő debreceni labdarúgó piramis csúcsa: piros-fehér. Én csak bambultam, mint kérődző, meddő tehén Jávor tanár úr képzeletbeli farmján, és elgondolkodtam. Mit tudhat az általam igen tisztelt prof., a nemzetközileg is elismert állattenyésztési tudományok doktora, amit én nem. Jó, a fociról van szó, nem a mű tehénre rontó bikáról. Na, csak azért akadékoskodom, mert szerda este óta egyre jobban meggyőződöm, hogy a piramis jelenleg csonka gúla.
A Loki nem játszott jól. Különleges diplomáciai érzékből írtam csak ennyit, mert nincs benne több. Alárendeltek voltak a fiúk. Úgy értem alárendeltek e hét elején mindent annak érdekében, hogy idegenben jól megverjék a MOL Fehérvárt.
Az eredmény ismert, láttuk. Rosszmájú, a DVSC-t kifejezetten nem szerető, a hazai focihoz jottányit sem értő ismerősöm szerint azért történt így minden, mert a mester előre tervez. Azt a csapatot küldte a pályára, amelyik - a légiósok nélkül - augusztus másodikán kezdi az idényt a Kazincbarcika ellen.
Na, itt a baj, emberek! Ilyen szemét módon ellen drukkolni, ilyen aljas, már-már Soros-féle lózungokkal előjönni csak azoknak érdekük, akik változásért üvöltenek. Minek? Nem jó ez így?
Van egy gyönyörű klinikánk, stadionunk, új strandunk, állatkertünk, szociális otthonunk és temetőnk. Tehát: van hol megszületnünk és megpihennünk. Akkor minek nekünk még az NB I. is? Csak belső remegést, pitvar fibrillációt okoz minden meccs. Nem olyan régen a televíziós legendával, Vitray Tamással kávéztam. Kis idő után állandóan, idegesen az órámra pillantottam.
- Sietsz valahova? - kérdezte némi iróniával.
- Csak a Loki meccsére - válaszoltam.
- Nem is tudtam, hogy titokban mazochista vagy - felelte.
Apropó stadion. Hivatalosan megtudtam, hogy a Nagyerdei éves fenntartási költsége 180 millió. És ezt is kapták a piramis csúcsáért.
Van még három meccs. Nem nekünk áll a zászló, az tény. Ha mégis, valamilyen csoda folytán bent marad a csapat - június 30-án MLSZ elnökségi ülés lesz - örömöm határtalanná válik. A kávéházi hírek szerint a tulajdonos most három milliárdot kér a klubért.
Vasárnap természetesen ott leszek a Diósgyőr ellen, és jó lenne, ha minél többen üvöltenénk a lelátókon. Megszűnt a korlátozás, akár húszezren is kiabálhatnánk.
Nem lesz könnyű. Bódi nem játszhat, kiállíttatta magát Fehérváron, valami olyasmit kérdezhetett az alapvonali bírótól, hogy karanténban vannak-e a hozzátartozói, mert ideje lenne őket meglátogatni. A többiek önbizalma nullán van, a borsodiak még hajtanak a bronzra.
Így állunk. A meccs után, este tizenegy körül minden világosabb lesz. Megyünk Barcikára, vagy sem. Nincs messze, mindössze 120 kilométer...
W. Gy.
Új hozzászólás