Befejeződött az aratás. Estefelé az aratók a kocsmában öblögették le a pelyva porát. A beszélgetésfolyam Tisza-lustán kanyargott erre-arra, míg a temető szellemeire nem terelődött a szó.
A napokban olvastam egy történelmi magazin közösségi oldalán a kérdést: Ki lenne az a valaha élt személy, akivel szívesen találkoznál? Választásom Karinthy Frigyesre, a méltán híres és egyedülállóan zseniális szerzőre esett. Gyors mozdulatokkal bepötyögtem nevét, hogy mindenkinek tudtára hozzam döntésemet, majd tovagörgettem.
Nem messze van az idő, amikor már nem lesz pénz, csak cafateria. Nem kell bíbelődni címletekkel, nem kell azon gondolkodnia senkinek, hogy ki legyen látható rajta és mit ábrázoljon a kép?
Karácsony igazi csodája Advent. A várakozás, a készülődés hevülete. Várjuk az örömöt, a meglepetést, amit szeretteink szereznek nekünk és, amit mi adunk nekik.
A DISZPolgár magazinban már többször beszámoltunk, a DISZ egyesület által is támogatott „Macska a betonban” c. áldokumentarista filmvígjáték forgatásairól. A felvételek készítése közben számtalan, előre nem látott probléma adódik.
Orvoshoz kényszerített az élet. Bekrepált a jobb lábam, ahogy fehér köpenyes sebész barátom mondta, a jobb lett a rossz, a bal meg a jobb. Mit sodor ilyenkor felénk az egészségügy? Regisztráció, röntgen, labor, röntgen, konzultáció és sok-sok várakozás.
Már hetekkel óta rossz előérzete volt Réz Szilárdnak az idei virágkarnevált illetően. Amióta ugyanis a család összenélkülözte a videókamerát, érezte, megpecsételődött a sorsa.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.