Nem messze van az idő, amikor már nem lesz pénz, csak cafateria. Nem kell bíbelődni címletekkel, nem kell azon gondolkodnia senkinek, hogy ki legyen látható rajta és mit ábrázoljon a kép?
A dolog úgy működik majd, hogy 3 Szép kártya ér majd egy Szebb kártyát, amiből 10 darab beváltható lesz egy Legszebb kártyára és azzal aztán irány az elfogadóhely!
De lesz Erzsébet, Szent Imre és Károly Róbert utalvány is a kis- és középvállalkozók részére, hogy legyen nekik miből vállalkozni.
Ez arról jutott eszembe, hogy épp egy nagy bevásárlóközpont hosszú sorában kígyóztam és már épp dohogni készültem, hogy miért nem megy a sorunk, amikor elértem abba a távolságba – közelségbe – a pénztártól, hogy átláttam a helyzetet. Ami arról szólt, hogy elől, aki már odaért a „tettek” pultjához, az hozzálátott kiegyenlíteni a számláját. Igen ám, csakhogy itt kezdődnek a bajok!
Mert kiderül, hogy nem a négytojásos tészta volt akciós, amit a vevő levett a polcról, hanem a mellette levő, a 8 tojásos, de az már nincs, elfogyott. Mindig mindenhol az fogy el legkorábban, ami akciós! Természetesen falig! És akkor rájövünk, hogy nem néztük meg a kaukázusi kefirt, vajon annyi-e még, mint a múlt héten volt, vagy már visszadrágult?
Előkerül – nem a pénztárca – a bónuszokat tartalmazó táskácska, amiből valósággal árad a kedvezmény, csak szét kell válogatni! Mert nem mindegy, hogy valamit megvehetünk valamelyik utalványért vagy ürítsük ki mégis a pénztárcát, amiben a jövő hónaptól úgyis több marad? A KSH adatai szerint. Nem! Vessük be valamelyik kártyánkat, a szépet, a Széchenyit vagy az Erzsébet utalványt, és akkor még vissza is jár legalább egy pihenőkártya.
Amikor idáig eljutunk, észrevesszük, hogy olcsó foszlós kalácsot hoznak ki a raktárból, amit milyen jó lesz enni az akciós kakaó mellé. Tehát vissza! Igen, a soron át, sűrű bocsánatkérések közepette. Közben a soron kívüliek, már hordják szét a kalácsot, mert most hűségutalványra is adják.
Fémpénz nem lesz egyáltalán – hogyne, hogy lehúzza a zsebünk – csak emlékérmék lesznek forgalomban, viszont azokkal csak az emléknapokon lehet fizetni, úgyhogy figyelni kell.
Így fogunk élni: pénztelenül és gondtalanul. Nem is mondhatja ránk majd senki, hogy minden gondolatunk a pénz körül forog!
Réti János
Új hozzászólás