Nyár van. Végre. Mennyit kellett erre várnunk már megint!? Nagyjából bő kilenc hónapot. Ha emberi oldalról szemléljük az év legszebb, legmozgalmasabb évszakának eljöttét, mondhatnánk, kilenc hónap alatt szó szerint új élet született. Új élet, amely előtt ismét három hónapnyi lehetőség áll júniustól augusztusig.
Alapul véve Debrecent, a cívisvárost, amelyben már évtizedek óta ikonikus a nyári lét hangulata, unatkozni ezúttal is lehetetlen lesz. Korlátok végre aligha magasodnak elénk, hiszen, bár a bulvármédia jelentősen próbálja a pánikot fenntartani, két és félévnyi koronavírust, egyebet végre végérvényesen a hátunk mögött hagytunk, utóda pedig nem született szerencsére. Hát akkor csapjunk is bele!
Ami azt illeti, az elmúlt egy-két hétvége viszonylag dilemmákkal teli volt. Egy egész szezon után azon kaptam magam, hogy eljött a péntek, majd a szombat, és sehol egy meccs, sehol egy bajnoki. Mintha eltűnt volna a sport. Pedig korántsem. Debrecenben nyár nem telhet el sport nélkül. Nem is fog. Pattog majd a labda, feléled a vizsgaidőszak utáni kábulatból az Egyetem, kosárlabdával telik majd meg a főtér is, lesz itt kontinensviadal, világverseny – az igazi nemzetköziség jegyében. No, de mit ér a testi feltöltődés a kultúra nélkül?
A cívisváros erre nagyon jól tudja a választ. Lesz itt Könyvhét, megannyi könyvbemutató, szól majd a nagybetűs Jazz a belvárosban, a legfinomabb borok kíséretében, még a színház is szabadtérre költözik a Békás-tónál, a végére pedig a legjobbat hagytam: újra Campus! Igen, Campus, amelyről megvan a markáns véleményem, sokunk véleménye. Mégpedig az, hogy ez a szűk egy hét az évben aligha lehet annyira kellemetlen és zavaró a könnyűzene ilyen formáját nem kifejezetten kedvelők számára, ahogyan azt a kommentek, a vélemények, a jelentések, a negatív hangok tálalják. A Campus Fesztivál már évek óta úgy fest, kinövi magát. Ez azonban így van rendjén. Az év legnagyobb könnyűzenei eseményének itt és most, így van helye, a város „tüdejében” a Nagyerdőn.
Ez metaforikus is. A város tüdejében július végéhez közeledve együtt lélegzik négy és fél napon át fiatal és idős, akiket egy és ugyanaz a cél vezérel: átadni magukat a zenének, a könnyűzene legtisztább formájának, amikor ott élőben hangzik az fel. Majd eljön az augusztus. Személy szerint mindig azt a hónapot várom a leginkább, hiszen a nyaralás is eljön a nyolcadik hónappal együtt, de ez csupán szubjektív gondolat. Augusztusban a város, az ország learatja mindannak a megfeszített munkának a gyümölcsét, amelyet júniusban és júliusban a kultúráért, a pihenésért tett, és még egy utolsót ünnepel. Utoljára még hálát ad a nyárért, augusztus 20-án, amikor Magyarország, hazánk ezeréves történelmének, múltjának, jelenének és jövőjének adózunk egy nappal, a Virágkarnevállal, a piros betűs ünneppel.
Eljött tehát újra a nyár, az új élet, az új esély. Amikor szeptember végén elkezdenek hullani a levelek, a természettel együtt egy kicsit mi is elmúlunk. Elmúlunk, elmerülünk emlékeinkben, miközben a pólót, a rövidnadrágot, a napszemüveget pulóverre, kabátra cseréljük, a természet nyugovóra tér, ahogy mi is. Hogy a következő nyárral együtt eljöjjön a mi – főnix – feltámadásunk is!
Üdv újra, nyár!
Barna Marci
Új hozzászólás