Olvasmány

Lassan már közhely, de azért évről-évre jó témája a sajtónak, hogy mennyire közömbösek vagyunk egymással.

Zoli bácsi már rég nyugdíjas. Boltvezető volt. Az ABC-ben nem hallatszik már a harsány hangja. Leginkább akkor emelte meg, amikor köszönt. Minden belépő vásárlót harsány jó napottal fogadott.

A napraforgómag apró, de hasznos és finom magtermés. Számos neve ismert, mint a szotyola, szotyi, napra, makuka, uszu, rica stb. És fogyasztjuk szinte mindig és mindenhogy: otthon hámozottan, buszon, vonaton, meccsen magunknak megtörve, aztán a héját gyűjtjük, dobáljuk, kiköpjük, elfricskázzuk. Milyen kicsiny és mégis mennyire elengedhetetlen kis étel a szotyi…

Sramek úr ebédhez ül. Csak úgy, egyedül, a konyhában. Hamis bajai és túróscsusza. A bajai alapanyaga halászlékocka kevés zöldséggel és spagettivel feljavítva. Nagy adagokat főzött, így nincs gondja a holnapira. Sajnos, nincs felmenői között egy Csekonics báró.

Nemrégiben röpke sétát téve Debrecen-Józsa egyik békés erdőszéli ösvénye mentén elgondolkoztam, hogy végre itt a tavaszvégi idő, közeleg a nyár. A színharmónia azonban ennél jóval művészibb és távolabbi vizekre sodorta gondolataimat.