Zakopane. Április közepe. Szakad a hó. Helyiek szerint nincs benne semmi különös. Mégis egy óra alatt annyi hullik, amennyit egy magyar egész évben sem lát.
„A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás” (Márai Sándor)
Hlavacska András, a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója a Drakula újraértelmezési lehetőségeivel foglalkozik legújabb kötetében, amelyben a különböző vámpírnarratívákat és azok összetevőit vizsgálja. A kötet hivatalos bemutatóját április 5-én, kedden este tartották a Bakelit Music Cafeban.
Mindannyiunk életében vannak helyszínek, amelyek látszólagos egyszerűségük, jellegtelenségük, hovatovább tökéletlenségük dacára kitörölhetetlen nyomot hagynak.
A november a csúnyábbik oldalát mutatja. Este minden nyirkos. Tócsákban ázó levelek erjedt szaga terjeng. Szmogon keresztül kiflihold erőlködik. Igyekezet reménytelen, ezernyi kémény ontja mérgező, holdat fedő füstjét. Autók, buszok hangja is (zaj)szennyezi a levegőt. Dugókban okádják a benzingőzt. Élhetetlen város.
A két novellát mintha ugyanaz írta volna. Pedig nem. Franz Kafka: Átváltozás c. alkotását 1912-ben alkotta. Örkény Istvánt ihlette a cseh-osztrák író témája és mintegy folytatásként vetette papírra A visszaváltozás c. munkáját. Keletkezése ideje ismeretlen, irodalomtörténészek az ötvenes évek végére teszik…
Végre koncert. Háromszoros hurrá! A sztár ugyan nem a szívem csücske, de most ez legyen a legnagyobb baj. A pandémia után mindegy. Fő az érzet: szabadság, zene.
Az áruház parkolójában idős házaspár vonszolja megfáradt testét. Mintha térdig sárban küszködnének. Lépéseik lassúak, bizonytalanok. Minden lépés fáj. Küzdelem a méterekért.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.