- Van píz – szokták cigányosan megjegyezni feltűnő költekezés láttán. Ez szaladt ki a száján annak a tippmixelőnek is, aki meghallgatta az egyik debreceni totózó dolgozójának friss élményét.
Akad köztük debreceni is. Az arany a természetben elemi állapotban előforduló, a történelem kezdetei óta ismert, jellegzetesen sárga nemesfém, a periódusos rendszer hetvenkilencedik eleme.
Egy éve ilyenkor még mit sem sejtve hajtottam álomra a fejemet, hiszen az érkezésedig még három hét volt hátra. De te türelmetlen voltál, és látni akartad apát és anyát.
Szokatlan sajtótájékoztatót, valójában könyvbemutatót tartottak február 6-án, kedden a debreceni Fórum üzletközpontban. Az esemény egyik érdekessége a helyszín volt: egy vécé előtere.
Lehet, mire e sorok megjelennek, vége a télidei furcsa időjárásnak. A lényeg azonban, hogy a természet heteken keresztül az évszakhoz képest melegebb időben részesítette az emberiség európai, de leginkább közép-európai részét.
Az ünnepek környéke a túlcsorduló érzelmek ideje. A világot keblünkre szeretnénk ölelni, szeretni akarunk mindenkit. Szeretteinknek ajándékokkal is kifejezzük, nélkülük mennyire sivár az életünk.
Történt pedig egy debreceni munkahelyen, hogy Józsi (nevezzük így, mert nevét titkolná) észrevette munkatársa lopását. Most nem részletezzük, mit és hogyan emelt el. Legyen annyi elég, bizony elkövette.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.