A 2024-es Day Offon ismét megrendezték a Debreceni Egyetem tehetségkutatóját, a nívós UDreamet. A Díszpolgár Magazin nem először adott már át különdíjat ezen az eseményen. Ezúttal egy tehetséges gitáros-énekes fiatalember, Müller Robi mutatkozik be a különdíjjal járó interjúnkon keresztül.
Rátermett borsodi fiatalember, Aggtelekről indult, megjárta Edelényt, jelenleg pedig a Debrecen Egyetem Informatikai Kar programtervező informatikus hallgatója. No és persze a színpadon is otthonosan mozog. Ez utóbbi tényről tanúskodik tehetségkutatós fellépése, amelyen a UDream több száz fős közönségétől vastapsot kapott, az eredményhirdetésen pedig elnyerte lapunk különdíját. A középiskolában megízlelte, milyen csapatban zenélni, az Erőltetett Menet nevű formációval, ezúttal pedig szólóban, akusztikus gitárral állt a publikum elé. Az irodalom is közel áll hozzá, versek megzenésítésével előszeretettel foglalkozik. Ezek részleteiről, valamint számos egyedülálló tapasztalatról, élményről és lehetőségéről beszélgettünk vele tegeződve, egyetemi társak lévén.
- Siker a UDreamen, különdíj. Hogyan értékeled az eddigi zenei karrieredet?
- Kalandos. Mindenképpen kalandos. Nagy lendülettel kezdtem, de sok külső-belső hatás miatt maradtak el sajnos sikerek. Értékelem a különdíjat, de némi feszültség mindig van bennem, ha színpadra kell állnom. Mivel kisvárosban jártam gimibe, legfeljebb száz körüli ember volt a közönségben. Egy kicsit remegtem, bevallom őszintén, nehéz visszaszokni a középsulis zenélés után. A rock-metálról irányt is váltottam, inkább a versmegzenésítés volt a cél.
- Amikor elkezdtél zenélni, mi volt az alapvető célkitűzés?
- Aki elkezd gitározni, sokszor megvan az az ikonikus „sztereotipikus” gondolat, hogy majd az összes lány rám fog tapadni, ha gitáros vagyok. Énekelni - úgy gondolom őszintén -, nem igazán tudok, sajnos. A gitár viszont szerelem. Találtam egy régi gitárt. Még annak idején a Tescoban láttam meg egy játékgitárt, ami szegény aztán a fűtéscsövön „aszalódott”. Ezt sikerült addig nyúznom, amíg el nem tört. Aztán vettem egy igazi gitárt, magántanárhoz is jártam, de az nem vált be annyira. Maga a zeneelmélet, ami nem az erősségem, bár sokan próbáltak segíteni. Inkább autodidakta módon tanultam, tanulok. A Tankcsapdát alighanem mindenki ismeri, az Egyszerű dal négy akkordból áll, viszonylag könnyen tanulható, ez pedig sikerélményt is ad. Én azt mondanám, hogy nem feltétlenül a House of the Rising Sun az alap – főleg az ének miatt. Az a része rendkívül nehéz. Nagy a hangtartománya – én például egyáltalán nem tudom elénekelni.
- Egy kicsit vissza a versekhez! Saját vagy klasszikus?
- Mindkét változat szóba jöhet. A versek, amiket szeretek írni, nem megrendelésre jönnek, tehát belső érzések ihletik alkalomszerűen. Nagyon kedvelem József Attilát vagy Ady Endrét, remekül megzenésíthető verseik vannak. Pláne akkor érdekes, ha egy-egy, fiókban maradt „fekete lapos” verset lehet dalba önteni, amelyekről nem igazán szeretünk beszélni. A saját versek azért jelentősek számomra – így a UDreamen is –, mert azt egy kicsit mindig pluszpontnak érzem, ha az ember teljesen saját alkotással áll ki a reflektorfénybe. Tegyük hozzá, hosszabb könyveket olvasni nem igazán szeretek, függetlenül attól, hogy nagyon szeretem az irodalmat. Ha jól érzem magam, ott vagyok a pillanatban, akkor sem nyári slágert szeretnék írni, hanem az érzelmek, amelyek bennem vannak, azokat megzenésítem, versben hívom életre. Szerintem mindenki volt már mélyponton, én is – nem is kicsit –, és ha ezekhez megvan a megfogalmazási alap és a szókincs, az már bőséges sikerélményt jelenthet.
- A tanulmányaiddal mennyire vág egybe az irodalom és a zene?
- Nem tartom magam e téren kiemelkedőnek, nem is gondoltam, hogy ebből a fajta zenei irányból meg tudnék élni. Inkább az az ember szeretnék lenni, aki majd egyszer a gyerekeimmel a tábortűznél leül, és eljátszom ezeket a kis műveket. Habár merek nagyot álmodni, évtizedek múltán akár hátha valaki megtalálja ezeket a felvételeket, és lesz belőle valamilyen lemez. Az egyetem elvégzése után mindenképpen dolgozni szeretnék. Mindig vannak lehetőségek, csak az sosem mindegy, mit hoz ki belőle az ember. Én jelenleg úgy érzem, hogy a maximumot még nem tudnám kihozni, így a prioritások másra helyeződnek. Az ember lelke manapság a virtuális térbe is átköltözik, ott kommunikálunk, a cipőnket onnan rendeljük, így az informatika emiatt is áll közel hozzám, hogy megértsem és felfedezzem, mennyire lehet felelősségteljesen élni a digitalizált világban.
- A formáció mennyire áll közel hozzád? Vagy csak szóló?
- A magam részéről inkább a szövegírásban tudok kiteljesedni, illetve a színpad mögött. A formáció rendkívül vonz. Csak az rendkívül fontos tényező az egészben, hogy milyen emberek vesznek körbe egy ilyen közösségben. Igazán szerintem akkor tud jól működni, ha a színpadon túli életben is barátok, cimborák a tagok. Legyen itt szó akár arról, hogy nem zenélni jövünk össze, csak egy sörre, aztán eszünkbe jut valami, leírjuk, és összehozunk egy felvételt, megnézzük, hogyan működhet az a gondolat, hangsor, szöveg – akár az asztalon is eldobolgatunk, ha kipattan a fejünkből egy jófajta ütemötlet. A szalagavatónkon és sulibálon zenéltünk együtt. Korábban, amikor a gimnáziumba kerültem, a dobos nővéréhez mentem oda, hogy a dobos srácot, Adriánt keresem, és beszéltünk róla, hogy esetleg összehozhatunk valami közös projektet, majd aztán sajnos megszakadt a kapcsolat az egyetem miatt, a sulis élet után. Ez őszintén hiányzik.
- Néhány villámkérdés! Kedvenc együttes, előadó?
- Mindenevő vagyok, de Bob Marley nagy kedvenc a mondanivalója miatt, mostanában pedig GEGE (6363) van rám nagy hatással. Szerintem kivételes munkát végez zeneileg és szavakkal.
- Kedvenc költő?
- Radnóti mindenképpen.
- Kedvenc sörmárka?
- Kőbányai. Bár borsodi srác vagyok, így nem a szó szoros értelmében hazai íz, de mégis magyar, a miénk.
- Kedvenc focicsapat?
- Nem vagyok az a kifejezetten elkötelezett rajongó, a FIFA-ban mindig Kamerun nemzeti válogatottjával játszom.
- Kedvenc étel?
- Franciakrémes. Azt nagyon szeretem.
- Kedvenc város?
- Edelény, mivel városnak minősül, a középsulis évek miatt a szívemhez nőtt.
- A városon túl, kedvenc ország?
- Görögország és Japán. Utóbbi a tisztelet és a hagyományőrzés miatt, a magasztosság. Görögországban pedig az életfelfogás vonz. Ha ott lenne egy nyaralóm, csak kiülnék, és élvezném a nap melegét.
Barna Marci
Új hozzászólás