Mennyi az élet? Talán 8-9 évtized? Az emberi ésszel felfogható léptékben úgy tűnik jelenleg, hogy ennél nem sokkal több a maximum, az átlag pedig jóval ez irányszámok alatt kullog valahol. Az élet vége pedig alighanem mindig megrendítő. Különösen, ha ez korán történik. Nagyon-nagyon korán.
Talán nem szükséges bemutatni a 27-esek klubját. Kiváló, ugyanakkor tragikus és fájdalmas „egyesülésről” van szó. Ők, akik mind 27 esztendősen távoztak el. Egyébként kiváltképpen fájdalmas tud lenni ez a távozás, amikor nem csupán jóval a remélt idő előtt történik, de az illető, aki immár Teremtőjéhez érkezik haza, még talán közelebb is állt hozzánk mint sok más olyan személy, akiknek elmúlása talán másoknak jelenti a világgal felérő fájdalmat és kínt. S hát ennyi volna az élet? Meg lehet ezt szokni, el lehet ezt viselni, hogy életerős tízen-, jelen esetben mondjuk huszonévesek térnek haza az árnyékvilágból, és soha nem láthatjuk már őket színtiszta valójukban? A válasz egyszerű. Nem. Nem lehet megszokni. Nincs rá mód, akaraterő, mentális lehetőség, hogy ezt megértsük. Ezt csak elfogadni lehet nagy nehezen, hogy valaki, aki néhány hete a társaságával mosolygott, mintha semmi baj nem volna, most pedig nincs többé, és egészen „odaátig” kell várni, hogy újból egyesüljön a csapat.
Könnyű azt mondani, hogy „Ez van!”, meg ez az élet velejárója. Milyen könnyű kimondani…csak aztán megtenni, elviselni és szembenézni vele nem könnyű. Önző dolog ez, nem? Magunkat sajnálni, hogy nekünk milyen rossz nélküle…megfordítva nem hangzik egy kicsit jobban? Örökre velünk marad, és ő már sokkal jobb helyen van mint mi. Neki már nem fáj semmi. Hogy is írta Hemingway John Donne nyomán?
„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
A napokban tragikusan, fiatalon eltávozott kedves ismerősök emlékére.
Barna Marci
Új hozzászólás