London, 1953. és Bern, 1954. Két ikonikus dátum. Két olyan év, amikor a magyarok megdöbbentették a futballpályán a világot. Előbbin az angol, kilencven esztendeje veretlen oroszlánok ellen 6:3-ra győztek a mieink. Majd ’54-ben egy világ állt döbbenten a tény előtt: Magyarország elvesztette a vb-döntőt.
Nemrég ünnepeltük a Magyar Labdarúgás Napját. Azt a november 25-ét, amikor idén épp hét évtizede, hogy a hős Aranycsapat az angolokat saját hazájuk pályáján ütötte ki, a visszavágón pedig Budapestről az „egy hétre érkezett” angolokat „hét eggyel” küldték haza Puskás öcsiék. Aztán Bern, majd a forradalom mindent megváltoztatott. A legendás felállásában mindössze csupán négy alkalommal (Róma, Budapest, London, Bécs) gyepre vonuló Aranycsapat lassan a kommunista rezsim martalékává és a történelem feledhetetlen és felülmúlhatatlan részévé kezdett válni. No, de kivel mi lett aztán?
A magyar futballtörténelem és a diktatúrák árnyéka a múlt kegyetlen viszonyai között mondhatni, kéz a kézben járt. Az egyik, alighanem a legnagyobb és legismertebb ilyen eset Szűcs Sándor koncepciós pere volt. A kiváló labdarúgót az ÁVH csalta csapdába élettársával együtt, majd pert követően Farkas Mihályék elrettentő példaként kivégeztették. A vörös terror természetesen nem kímélte az Aranycsapatot sem. Grosics Gyula, a Dorogról származó Fekete párduc először 1949-ben nézett szembe a rákosista karhatalommal. Disszidálási kísérlete után az Andrássy út 60. poklába került, majd az ’54-ben elvesztett világbajnoki finálé után hazaárulás vádjával vették őrizetbe. A forradalom leverése után rövid külföldi tartózkodás után tért haza, majd utoljára 1962-ben állt kapuban. Edzőként megjárta többek között Tatabányát, valamint Kuvaitot is. Grosics első számú védője, a legendás, ugyancsak dorogi Buzánszky Jenő teljes sportkarrierjét hazai csapatoknál tudhatta. Az olimpiai bajnok hátvédnek Debrecenhez is szoros kötődése van, hiszen a Debreceni Egyetemen tiszteletére már csaknem két évtizede rendeznek futballkupát, amelynek haláláig fővédnöke és névadója is volt. A balhátvéd Lantos Mihály ugyancsak a maradást választotta, olyannyira, hogy egészen 1947-től 1961-ig játszott az MTK felnőtt csapatában, három hazai bajnoki címet nyerve, külföldi kitérőjét pedig már edzőként jelentette a görög Olimpiakosz.
Lóránt Gyula a 40-es évek közepén, végén Romániát is megjárta, előtte a Nagyváradi AC alakulatával lett magyar bajnok. Az 1949-es esztendőben ő is Nyugatra szeretett volna szökni, ám az ÁVH elfogta, internálótáborba vitte, ahonnan Sebes Gusztáv szövetségi kapitány közbenjárására szabadulhatott. Az Aranycsapat aranykorát követően leghamarabb a 60-as években kezdett külföldi karriert Nyugat-Németországban edzőként, végül mindezt a görög PAOK csapatánál fejezte be, ahol mérkőzés közben a kispadon ülve kapott szívroham okozta halálát. Bozsik József, vagyis Cucu, a Honvéd-stadion névadója ugyancsak a karrierjüket Magyarországon töltő tagok közé tartozik. Bár az 50-es években a Rákosi-rezsim propagandaarcként használta, 1956-ban ő is részese volt egy, a kommunisták szerint illegális Honvéd-szereplésnek Dél-Amerikában, amely után megfosztották kinevezéseitől. A mindössze 47 esztendőt élt Zakariás József sem döntött a nyugati karrier mellett, 1954-ig volt magyar válogatott. Egyetlen külföldi kitérőjét a hatesztendős guineai edzősködés jelentette. Budai II. László sem disszidált. Hűségesen futballozott a Honvéd alakulatában az olimpiai bajnok támadó.
Poszttársa, Kocsis Sándor, a legendás támadó azonban már nem tűrte a véres vörös rezsimet. A Bernben gólkirályi címet ünneplő legenda 1954-ben még hazatért, ám a forradalom kegyetlen leverését követően külföldre távozott, majd ott is maradt. Leginkább a Barcelonában vállalt szerepe vált ismertté az Aranycsapat után, játékosként és edzőként egyaránt. Súlyos betegsége diagnózisát követően hunyt el tisztázatlan körülmények között a katalán fővárosban, pedig még ötvenesztendős sem volt. Hidegkuti Nándor, az Öreg, aki A csodacsatár című Keleti Márton-filmben az árulónak titulált Puskás szerepeit kapta meg, származása miatt nem volt a kommunisták kedvence. Játékosi karrierje során ő volt a „munkásfiú”, ám az Aranycsapat ragyogását követően itthon maradt, és leghamarabb a forradalom után is csak négy évvel később ment külföldre, ahol Olaszországban és Egyiptomban is sikeres tréner volt. Az egyes jelentések szerint ügynöknek beszervezett Czibor Zoltán is a kommunisták „elárulói” közé tartozott, aki először a forradalom után utazott Olaszországba Bécsből, ám olasz karrierje már az elején meghiúsult a FIFA külföldi játékosokra vonatkozó rendelkezése miatt. Nem úgy Spanyolországban, Svájcban, Ausztriában és Kanadában. Ő volt Puskás után a legnagyobb fekete bárány a vörösök szemében.
A legnagyobb mégis az ikonikus, világhírű és feledhetetlen Öcsi bácsi volt. A honvédbeli karrier, valamint a rendszerváltozások, a propagandisztikus irigység szerint ő maga is az ÁVH beépített embere, illetve ügynöke volt, ha igaz is ebből valami, jócskán eltörpül futballkarrierje mellett. A többek között Pelé, vagy a császár Franz Beckenbauer által is már-már isteniként titulált Puskás Ferenc 1956 októberében utazott külföldre, majd már a forradalom véres leverése után úgy döntöttek, nem kér a koncepciós perekből és megtorlásból, így Bécsben maradt. Az Aranycsapat megszűnt, ám Puskás számára jött a második aranykor, a Real Madrid csatáraként. Edzőként aztán valamennyi ember által lakott, civilizált kontinensen teljesített szolgálatot, majd Magyarország szövetségi kapitányaként is leült a kispadra.
Az Aranycsapatnak két olyan további tagja is volt, akik nem kaptak társaikhoz mérhető figyelmet, mégis fontos szereplők voltak. Az egyik ilyen Gellér Sándor, Grosics váltótársa. Az 1953-as 6:3-ra végződött találkozón csereként állt kapuba, ám Helsinkiben és Bernben nem lépett pályára. Tóth II. József világbajnoki ezüstérmes volt, hazáját karrierje során ő sem hagyta el. A tágabb keretet tekintve ő halt meg a legkésőbb a játékosok közül, hiszen 2017-ben hunyt el, hányatott sorsban. A világbajnoki medálját egy újságíró a háznál készített riportot követően ellopta. Ami a legendás, szűk tizenegyet illeti, elsőként Zakariás József távozott az égi pályára 1971-ben, majd utolsóként Buzánszky Jenő csatlakozott 2015-ben. Az Aranycsapat tiszteletbeli tizenkettedik tagja Szepesi György, legendás riporter volt, aki a magyar nemzeti tizenegy valamennyi nagy sikerénél ott volt a mikrofon mögött, egy országot hozott lázba hangjával és elszántságával, profizmusával. Tőle 2018-ban vett végső búcsút Magyarország, így immár mindenkivel teljessé vált a mennybéli Aranycsapat.
Barna Marci
Új hozzászólás