Az óbudai önkormányzat giccsadó bevezetését fontolgatja. Azokra az építményekre vetnék ki, amelyek nem illenek a városképbe, azaz hivalkodó, giccses, ízléstelen.
Nehéz eldönteni, melyik ház ízléstelen. Ízlések és pofonok különbözőek. Ami biztos, a jó ízlést a kelleténél többször vágják pofon.
De milyen is az ízléstelen ház? Rossz értelemben rí ki környezetéből. Egy alpesi tetős ház elég rosszul mutat egy síkvidéki településen. Az imitált, ráadásul túlméretezett dór oszlopos bejárat láttán a fejét foghatja a jobb ízlésű halandó. Magyar településképbe nem illik bele az amerikai runchos építmény. Az Alföldön szemet szúr a lappföldi mintára felhúzott rönkház. Visszataszító az erődítményszerű palota, vagy a lilára, rózsaszínre pingált lakóalkalmatosság. Külön kategória a „ki vagyok én!” és a „nézzétek, nekem mennyi pénzem van!” üzenetű megalomániás, túlcicomázott, lehetetlen színű szörnyűségek.
Romániában a hirtelen meggazdagodottak valami elképesztő ízléstelenségről tesznek tanúbizonyságot. Olyan palotaszámba menő, többemeletes háztömböket húznak fel, melyek láttán az ember képtelen eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen. Az ártándi határátkelőtől Kolozsvár felé haladva érjük el Bánffyhunyadot. A város határában hatalmas, leginkább kínai pagodákra emlékeztető házak késztetik lassításra az arra járókat. A pléhvel gazdagon borított, lehetetlen színű, befejezetlen épületeket az „aranyfogúak” építtették. Az „aranyfogúak” oláh cigányok, akik az elmúlt évszázad végén, a Magyarországon felvásárolt Daciákkal üzletelve gazdagodtak meg. Annyi pénzük lett, hogy még a fogaikat is aranyból csináltatták. Vagyonukat ingatlanokba fektették, ezért nevezték el házaikat cigánypalotáknak. Nem lakják, nem fejezik be, mert akkor ingatlanadót kellene fizetniük.
Ízléstelen, hivalkodó paloták faluja Certeze (Avasújfalu) is. A Szatmárnémeti és Máramarossziget között nagyjából félúton található település főutcáját végtelenül ízléstelen monstrumok uralják. Ezekben sem laknak, csak azért emelték őket, hogy gazdagságukat fitogtassák. Az udvarok hátsó traktusán meghagyták a régi házakat, a tulajdonosok azokban „tengetik” életüket. A környékbeliek szerint a palotaépítők a román rendszerváltás után indultak külföldre, munkát keresni. Többnyire Franciaországban dolgoztak. Igénytelenségük miatt keresményeikből keveset költöttek, így jelentős summákat összegyűjtve térhettek vissza hazájukba. Megtakarításaikat otthon kivagyiságuk bizonygatására pazarolták, miközben jó részük azóta sem talált munkát.
Debrecenben szintén akad ízléstelen épület, csúfítva a városképet. A Kartács utcán, leginkább delphoi jósda templomára hasonlító, oszlopos erkélyű szörnyűség láttán nyög fel az arra vetődő. A Vámospércsi úton, a várostáblát elhagyva, jobboldalon, amerikai farmot idéző építmény és környezet köti le a figyelmet. A Kincseshegyi út és a Kurucz utca kereszteződéséhez közel egy rondára sikeredett, amerikai jellegű ház csúfítja a szolid, vidéki hangulatú összképet. Átellenben megint csak nem a környékre illő mediterrán lakás hivalkodik. A komoly giccsparádéra vágyó menjen el a Nyulas városrészbe. Nem fog csalódni.
Debrecen vezetése is megfontolhatná a giccsadó bevezetését. Nem kevés pénz folyhatna be a város kasszájába, melyből lehetne finanszírozni a télen elmaradó hóeltakarítást, nyáron pedig gyakrabban irthatnák a szúnyogokat, tekintettel a trópusi vérszívók megjelenésére, az általuk okozott betegségek megelőzésére.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás