Közhelyes megállapítás, hogy manapság, így a 2020-as esztendők rohanó digitális „filtervalóságában” a fiatalság, a most huszonéves generáció következetesen kerüli az olyan kulturális megnyilvánulásokat, mint a színművészet, a múzeumok vagy a szó szakmai értelmében vett trasht meghaladó igényes könnyűzene, akár underground formában. Szép hosszú és tartalmas gondolatmenet. Cáfolnám.
Hosszú idő és várakozás után végre magam is újra eljutottam egy igazán színvonalas színházi előadásra a Csokonai Fórumban. Abban a teátrumban, amely bár sokak csodálkozására és rosszallására egy bevásárlóközpont tetejére épült, magasztos tekintélyével és elhelyezkedésével, pompájával méltán vívja ki, hogy szó szerint felnézzünk Kóti Árpádék emlékére. No, de vissza a tárgyhoz! Elmentem egy ígéretesnek tűnő előadásra, amely igencsak beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Minden tekintetben. Arra számítottam, hogy kortársaimon kívül (akikkel egyébként együtt érkeztünk) aligha fogunk találkozni huszonévesekkel, sokkal inkább évtizedes kontraszt lesz köztünk, meg a nézőtér többi része között. Egy pillanatig sem így volt. Sorakoztak a kisebbik előadóterem bejáratánál a huszonéves ifjú hölgyek és urak, a közönség jelentős részét az ifjúság alkotta. Milyen jó volt ezt látni, hogy a kultúrérdeklődés él még a fiatalságban, és van igény a minőségi színművészetre. Persze az a tényező sem elhanyagolható, hogy az előadás tartalma a közösségi médiára, Facebookra, TikTokra, Instagramra reflektált némi művészeti betéttel. A színház viszont akkor is színház.
Debrecenben ez az örömteli megállapítás szerencsére gyakorta igazolja magát, különösen mostanában, amikor tavasszal újraindul az élet. A Made in Debrecen például tizen-huszonévesek ezreit vonzza a belváros különböző szórakozóhelyeire, hogy meghallgassák a múlt, a jelen és a jövő legjobb helyi előadóit. És gondolok itt például egy Régi Csibészekre, amely helyszínen a tavalyi fesztiválon például megannyi kortársam hallgatta a LUX dalait. Végre elmondhatjuk tehát, hogy így csaknem egy évszázad elteltével visszatért a kultúrifjúság. Noha nem kávéházakban, újsággal a kézben, meg kaszinókban, meg a Pilvaxban forradalmat kirobbantani, hanem a színházban, a magyar moziban, a koncerten, sőt, néha talán még a könyvek birodalmában is.
Barna Marci
Új hozzászólás