Hazafelé bandukolva, a holdfényes éjszakában ködfényszórós rendőrautó suhant az út testén. „Közlekedési bunkó.” - mormogtam orrom alatt. Mit várhatunk el az egyenruhásoktól, ha maguk sem tartanak szabályokat. Valamelyik nap rendőr posztolt a Nyíl és Simonyi út kereszteződésében. Bárgyún bambulta, ahogy a zebrán kerékpáron száguldoztak az úttest egyik oldaláról másikra átkelni óhajtók. Ott éppen tábla figyelmeztet a kerékpárról kötelező leszállásra és a gyalogátkelőhelyen gyalogosan történő áttolásra.
Persze rosszkedvem oka nem a közlekedési szabályok semmibe vétele (pedig lehetne), hanem a Kossuth téren látottak, hallottak.
Augusztus 19. este. A 45. Debreceni Virágkarnevált előző esti rendezvényekre bandukoltam ki. Gyorsan hozzáteszem: feleségem unszolására. Magam a környékére nem mentem volna. Több oka van. Egyrészt, mert rengeteg kétes, lumpen elem „élvezi” a koncertek ingyenességét, másrészt bosszantanak a gagyi műsorok. Ezen az estén szegény Fazekas Laci hiába próbálta „eladni” azokat, bizony silányra sikeredtek.
Az előest programja egyetlen kérdést váltott ki belőlem: ekkora baj van a könnyűzenében? Gyorsan válaszolom is. A 2013-as X-Faktorban tűnt fel, és együttesként legtovább menetelt a By The Way énekegyüttes. Egy számuk (akik látták, tudják, miről írok), a poharas dal, kimondottan intellektuálisra sikeredett. Ehhez képest Debrecenben egy idétlen, éretlen tinédzser banda benyomását keltették. Igaza lehetett az együttes negyedik tagjának, Patocska Olivérnek, aki kiszállt a csapatból, mert zenei elképzelései nem egyeztek a többi hároméval. Sok szöveg (tele dadogással, hadarással), kevés zene. Kettő kivételével, nem saját számokat énekeltek. Szétesetten „nyomták” le a félórát.
A következő negatív élmény tárgya: Bebe. Az etióp származású, jó torkú énekes a Black II. Black-kel várt ismertté. Az együttes igényes, de tetszetős funkyt játszott. Olyan sikeres dalokat alkottak, mint az Úgy vártalak, Tevagyazakitalegjobban, Zene nélkül mit érek én. Az utóbbi időben nem hallani róluk. Csejtei Tamás (basszusgitáros) a Fish and Hunting csatorna arca lett, vadászfilmek készítője. Bársony Bálint (szaxofonos) mostanság a Petőfi Rádió műsorvezetőjeként dolgozik… Bebe pedig haknizik. Nagyon „leadta”. A Főtéren „húzóemberként” énekelt az Akrakazabra együttessel, de azt is meg kellett élnie, hogy vokálozzon egy hamisan énekelő „Debrecen hangja” jelöltnek. „Ennél lejjebb nincs.” – motyogtam megint, csak úgy magamnak.
De van! Hölgyeim és uraim, a magyar könnyűzene ismert, gyakran több évtizedes munkássággal bíró tagjai hihetetlen mélységekig képesek süllyedni. Nincs meg a vajaskenyérre való, vagy annyira beszűkült a magyar könnyűzenei piac, hogy mindent bevállalnak, csakhogy felszínen maradhassanak, gázsihoz jussanak?
A LGT szólógitárosát tisztelem, becsülöm, szeretem. Remek számok komponálásával bővítette a „Loksi”, amúgy is gazdag repertoárját. Nyugodtan ülhetne babérjain. Az ő életműve kerek, teljes (LGT-vel, de nélküle is), erre „lejön” Debrecenbe saját dalainak megszentségtelenítésére. Nem akarom sérteni az Abrakazabrát és Bebét, de nem egy LGT színvonalú zene interpretálására képes formáció. Hiába volt Karácsony János igyekezete, bizony a Lokomotív kedvelők keserű szájízzel hagyták el a teret. Mindennek a csimborasszójának, a „Debrecen hangja” versenyzőkkel együtt előadott LGT mix bizonyult. Hamis volt, gyenge. Szegény Karácsony Jamest csak azért nem sajnáltam, mert magának kereste a bajt.
Egyre több lélektelen, csak pénzszerzésre törekvő fordul meg hazánk színpadain. A hallgatóság is egyre igénytelenebb, így még egy jó ideig ellesznek egymással. Csak az igényes zene haldoklik. A politika és a kereskedelmi rádiók zenei agymosása lassan célt ér.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás