Nemrég emlékeztünk meg a Trianoni békediktátum aláírásának 97. évfordulójáról. Köztudottan jelentős területi, gazdasági és természeti veszteségeket szenvedtünk.
Erdély gyönyörű hegyei, folyói, a Felvidék értékei és még mennyi minden, idegen országokhoz kerültek. A közel száz év bitorlás bebizonyította, hogy az új tulajdonosok szerzeményeiknek rossz gazdái.
Az alábbiak akár vádiratként is felfoghatók. A környező országok természetkárosítása akár hazánk elleni burkolt fenyegetésnek, támadásnak is felfogható. Annak bizonyítása, hogy lehetőségük van a határainkon túl eredő folyók oly mértékű szennyezésére, aminek következtében magyar ember például, szomjan halhat, több mint elgondolkodtató. Példák sokaságát hozom, melyek akár a feltételezés igazolásaként is értékelhetők.
A 2000. évi tiszai ciánszennyezésről mindenki hallott. A Romániából induló mérgező ár, még híguló formában is súlyos környezeti katasztrófát okozott.
A Sebes-Körös Körösfő felett ered. Már a forrás környéke szemetes, azaz az indulásnál szennyezetten indul a víz hosszú útjára.
A Sebes-Körös révi áttörésénél járva árvíz utáni szomorú látvánnyal voltam kénytelen szembesülni. A vízszint apadásával a partmenti bokrokon műanyag flakonok, nejlonzacskók százait lengette a szél.
Szintén a révi áttörésnél két román is kocsival hajtott a vízbe, aztán fogták samponos flakonjaikat és verdáikat alaposan lemosták.
Egy hónapja Erdélyben az Aranyos folyó völgyét kerestem fel. Furcsa, vöröses színű víz jelezte, hogy a verespataki bányák egyik ülepítőjének szivárgása a bűnös. Tudni kell, hogy a kőzetből ott is ciános technológiával nyerik ki az aranyat, azaz bármikor bekövetkezhet egy tiszaihoz hasonló katasztrófa.
Az erdélyi vízfolyások környékén rengeteg a szemét. Mintha a patakokat, folyókat a helyiek szeméttárolónak használnák.
A hegyekben sem jobb a helyzet. Ugyanúgy mindenütt megtalálható a szemét.
A települések ingatlanjai gondozatlanok. A házak környékét felveri a gaz. Alig akad parkosított porta.
Ukrajnában még rosszabb a helyzet. A szegénység, a pénztelenség miatt alig van szó környezetvédelemről. A magas szemétszállítási díjak és az alacsony jövedelmek miatt mindenki úgy szabadul meg szemetétől, ahogy tud. Különös előszeretettel viszik az árterekre. Árvízkor a szenny a vízbe sodródik és hozza hazánkban. Árhullámkor rossz nézni a rengeteg műanyagflakont, egyéb szennyet, amit a Bodrog és a Tisza hoz magával. Voltak évek, amikor Tokajnál szemétfogó hálót feszítettek ki, ám a hatalmas mennyiség többször átszakította azt. A horgászok gyakran „fárasztanak” műanyagflakonokat.
A példákat a végtelenségig lehetne folytatni. Szomszédainkra józan ésszel nem lehet hatni. Szemetelnek. A kárát pedig mi szenvedjük.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás