Május 1., sör, virsli, úttörők, Kádár János, dísztribün, meg a többi kötelező hozzávaló. Talán sokan emlékeznek még ezekre a negyven esztendeig kísértő szimbólumokra. No de valóban kikopott a klasszikus majális fogalma és mentesült a politikától ez a kiemelt nap?
Persze ezt most úgy írom, mintha magam is részese lettem volna az osztályharctól túlfűtött, önmagát örök időkre tervező, 1989-ben mégis egészen magabiztosnak tűnően kikopó szocialista valóságnak. Azonban nekem nyilvánvalóan nem volt „szerencsém” felkötni a vörös nyakkendőmet, és kényszerből büszke fejtartással masírozni, miközben kéjes mosollyal vizslatom a mindenható elvtársakat a vörösen égbe magasodó dísztribün tetején. A munka ünnepe máig pirosbetűs nap, bár a vörös árnyalat mára némileg kopottabb, fakultabb színre váltott. Idén azonban választási év van, ráadásul úgy fest, a majális jelensége újfent mély politikai kontextust öltött rohanó és ideológiai harctól túlfűtött napjainkban.
A cívisváros is bővelkedett az elmúlt két évtizedben a rendezvények felhozatalában, hiszen a debreceni Nagyerdő - még a klasszikus pompájában - látogatókkal telt meg, amikor kitelepült a vurstli, sütöttek-főztek, szálltak a lufik, a kirakodóvásáron pedig fogytak a portékák, a Liget tér is rendre várja a majálisozókat, ám a belváros egyre fájdalmasabban nyugszik.
Nemrégiben akadtam rá egy hírportál videójára, amely mára egyre keservesebb képet fest újból e napról. A politikai pártok kisajátításával május 1-et ismét belengi az ideológiai harc. Nevében ünnep, mégis harc. Noha nem a kádárista osztályharc ez, sokkal inkább az ideológiákhoz tartozó sajátos jegyek felvonultatása, lokálisan, városszerte több helyen megrendezett gyűlés, amely a felszabadult, akarom mondani önfeledt kikapcsolódás, hétköznapokból való kiszakadást döntéshelyzetté, politikai médiaeseménnyé aljasítja, mindezt amolyan ünnepi, közösségi élmény mámorába bújtatva. Tegyük hozzá, Debrecenben ez azért szép évforduló is idén. A Nagyerdei Stadion épp május 1-én egy évtizede, hogy megnyitotta kapuit.
A szó mégis újból aktuális, miszerint nem lehetőség ez a nap a pihenésre. A Lenin-képeket és a jelszavakat felváltották a pártszínek, a felszólítás és eszmék közötti küzdelem:
„Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébresszed a magyar népet!”
Barna Marci
Új hozzászólás