A kalandvágyó svájci farkas álmában sem gondolta rövid élete dicstelen végét. Nyakába vette Közép-Európát, s jutott el magyar honba. Készült volna szlovák fajtársai felkeresésére, mikor egy vadász szánhúzó kutyának nézte és lepuffantotta.
Az eset a magyar-szlovák határhoz közeli Hidasnémeti környékén történt. A jeladóval felszerelt farkas útját követőknek feltűnt, valami nem lehet rendben, ha az ordas hirtelen autósebességű haladást kezdett jelezni. Később pedig órákig moccanatlan. Egyáltalán nem állatra jellemző viselkedés. Elkezdődött a nyomozás. A többit ismerjük.
A vizsgálat során a rendőrség gyanúja egy nyíregyházi vadászra terelődött. Kihallgatásán meghökkentő mesével állt elő. Védekezését két tényre alapozta: megvan a jeladó, de nincs meg a tetem. Elmondása szerint madarakat figyelt a környéken, a puskáját csak megszokásból vitte magával. Ekkor figyelt fel a négylábúra. Szánhúzó kutyának nézte. Jutalomfalatokkal magához édesgette, majd az állat a jeladó levételét békésen tűrte. A vadász szerint alatta vérzett a nyaka, ezért fertőtlenítette. A kutyának hitt állat hálásan csóválta farkát. Mikor a nyomkövetőt visszacsatolta volna, az megiramodott, és hamarosan eltűnt a fák között. A puskás ember a jeladót levitte a folyóhoz. A szerkezetről a vad vérét kívánta lemosni, lehajolt, ám mobilja kicsúszott zsebéből és a vízbe esett. Utána kapott. Erre meg a jeladó pottyant a vízbe, és elsodorta az ár.
A vallomás olvastán az embernek az az érzése, hogy a vadász hülyére veszi a nagyérdeműt. Egy történetben ennyi mesebeli fordulat, véletlen nem létezik. Állításai jogilag nehezen cáfolhatók, hiszen nincs farkastetem és szemtanú. Bizonyíték lehetne egy fegyverszakértő véleménye. A vadász elsütötte-e a puskát vagy nem?
További állításai sem életszerűek. Hidasnémeti forgalmas hely. A M30-as autópálya, 3-as főút, Miskolc-Hidasnémeti vasútvonal sűrű forgalma a település környékétől is távol tartja az állatokat. A jeladó szerint a farkas a Bükk északi részén haladt. Feltételezhetően a Sajón átúszott, majd a dimbes-dombos Csereháton folytathatta útját, így Hidasnémetit nyugatról próbálta elkerülni. Naponta hosszabb távot tett meg. A vadász szerint azonban, a kutyának nézett ordast soványnak találta. A haladáshoz energia szükséges, a farkas pedig képes az önellátásra. A vadász megbukna egy szakmai vizsgán. Nehéz összetéveszteni egy szánhúzó kutyát a farkassal. Hazánkban e kutyafajtából ráadásul nem sokat tartanak. Nehezen hihető, hogy egy példány az erdőben kóborolna. Szintén fejcsóválást vált ki az az állítása, miszerint az állat az első füttyszóra és némi jutalomfalat meglengetésére engedelmesen hozzátrappolt. A vadállatok természetükből adódóan bizalmatlanok.
Hihetetlenség kategóriája a vallomás következő momentuma is. A farkas békésen tűrte a jeladó lecsatolását, majd az állítólagos véresre dörzsölt nyak fertőtlenítését. Csak akkor ugrott meg, amikor a vadász visszacsatolta volna. Az erdőt járónak ismernie kellene a jeladót, annak rendeltetését. Minek vette le, mikor csak utána látta a véres nyakat?
Érthetetlen a jeladó távoli folyóhoz cipelése is. Ott a mobilja a vízbe esett. Utána kapott. Megmentette. A nyomkövetőt nem. Józan paraszti ésszel a partszakaszon olyan helyet kellett volna keresnie, ahol sekély a víz, a sodrás elenyésző.
Sajnos közvetlen bizonyítékok hiányában nehéz a bűnüldözők dolga. Védett állat lelövéséért, környezetkárosításért akár három év börtönre is ítélhető, ám jelen állapot szerint meg fogja úszni, minden következmény nélkül.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás