Hazánk történelme napjainkban szorosan összeforr a sportvilággal, különösen a futballal. A fociszurkolók ugyanis bátran emlékeznek a történelmi Magyarország határaira. Mindez természetesen azoknak kevéssé tetszik, akik hazánk veszteségein tudtak nyerészkedni. Most mégis mellénk állt a sors, Nagy-Magyarország igenis a miénk marad, nem érheti szó a ház elejét, ha büszkén megmutatjuk a világnak, milyen volt hazánk 1920 előtt.
Miután a magyar válogatott mérkőzésein is több ízben feltűnt a történelmi Magyarország térképe, szimbóluma, illetve az árpádsávos lobogó színei, Románia lázadásának adott hangot, hiszen szomszédaink szerint ez a fajta szimbólumhasználat kirívóan rasszista és diszkriminatív. Nos, sem a Magyar Labdarúgó Szövetség, sem pedig az UEFA nem gondolta így. Kellemes érzés látni, hogy a nyugat-európai kultúra még átérzi ezeréves hazánk fájdalmát. Tudják azt, hogy ez volt az az ország, a nemzet, a történelmi Magyarország, amely évszázadokon óvta, vére árán védelmezte Európa kultúráját, vallását, létét. Majd ez volt az az ország, amelyet a Nagy Háború után, 1920-ban egy, a későbbi koncepciós perek végén elkövetett kegyetlen kivégzésekhez hasonló módon szúrt hátba diktátumával ugyanez a nyugati világ. Mára azonban úgy fest, beismerték. Noha Horthy Miklós kormányzó a második világháború előtt a visszacsatolásokkal, bevonulásával felcsillantotta a reményt a világ magyarságában, hogy él még a szikra, amely talán újra lángra lobbanthatja a magyar tüzet a Kárpátok szent határain, ez az időszak a háború miatt kérészéletű volt. Erdély immár végleg a korábban átállt, ideológiát váltott Románia földjét gazdagította, s területileg gazdagítja a mai napig.
A magyarság azonban nem felejt. Nagy-Magyarország képe, térképe egyre gyakrabban jelenik meg a mérkőzéseken különböző molinókon, zászlókon, sálakon. Miért? Mert ez a hazánk történelme, amely megmásíthatatlanul itt él velünk, ez hiába nem tetszik valaki(k)nek. A sors most mégis úgy hozta, hogy a mi igazunk győzött. A nemzetközi ítélőbizottság sem vélte úgy, hogy a fájdalmas, egyszerre büszke múltat felejteni kellene. Nem fogják betiltani. Mert nem tilthatják. A történelmi Magyarország így, bár a térképen lehet, hogy már nem úgy áll mint azelőtt, de el sohasem fog veszni.
Barna Marci
Új hozzászólás