Wellington herceg megkérte a londoni csizmadiáját, hogy alakítsa át a 18. századi katonai lábbelit. Egy puha borjúbőrből készült, testhezállóbb, vízhatlanabb és az akkori nadrágdivathoz jobban passzoló csizmát kért. Ez lett a Wellington boot (angolul a mai napig így hívják a gumicsizmát).
A gumi forradalma lett végezetül az igazi feketeleves. Az emberiség ellen elkövetett első hiba.
A második hiba, hogy 1852-ben Hiram Hutchinson megvásárolta Charles Goodyear vulkanizálási szabadalmát. Hutchinson ezt követően Franciaországba ment, és megalapította az Aigle céget, hogy a mezőgazdasági munkásoknak gyártson vízálló gumi lábbeliket. Na, akkor kellett volna a határban elásni!
De sajnos nem így történt mert megszületett az arisztokrácia és a gumiipar legrosszabb találmánya.
A munkámból adódóan az utóbbi időben egyre többet kell a nem kis tömegű testemet belekényszeríteni ebbe a rettenetes valamibe. Gondoltam, hogy megosztom a tapasztalataimat és a „védőeszközökről” alkotott véleményemet.
Vannak olyan találmányok, amelyek megváltoztatták a világot, például ilyen a kerék, a könyvnyomtatás, a penicillin is, és van a gumicsizma.
A gumicsizma nem csinál mást, csak formába önti a fizikai szenvedést, majd ráhúzza az emberiség lábára.
Aki kitalálta, Hutchinson (✝) és azt, aki gyártja és kereskedelmi forgalomba hozza ezt a lábfejromboló szörnyűséget, egyetlen igazságos büntetést tudnék elképzelni: élete végéig, a hét minden napján, ebben kellene menetelnie, minimum 10 kilométert.
Gondolták volna, hogy létezik olyan „lábápolási eszköz”, amely egyszerre képes dörzsölni a lábszáramat, vízhólyagot növeszteni a sarkamra és teljesen tönkretenni a talpamat? Igen, ez a gumicsizma.
Már fél óra használat után megkezdődik a lassú leépülés, a lábszár kidörzsölése minden lépésnél. A merev gumi pereme minden egyes mozdulatnál, mint a csiszolópapír borotválja le a szőrt, a bőrt a lábszárakról, teljesen mindegy, hogy milyen vastag zoknit húzok fel.
A gumicsizma talpa nem követ semmilyen emberi ívet, olyan, mintha egy egyenes deszkára lépnék, ami mindenféle csillapítás nélkül közvetíti az ütést a gerincemen át az agyamig.
Saját mikroklímája van, ugyanis nem lélegzik, cserébe viszont a belső tere percek alatt átalakul egy gőzölgő, párás mocsárrá, ahol a bőrszövetek felpuhulnak, hogy utána könnyebben leszakadhassanak.
A gumicsizma nem csak akkor büntet, amikor rajtam van, a valódi bosszút a végére tartogatja, amikor lehúzom a lábamról, amihez mellesleg külön fizikai felkészültség és némi káromkodás szükséges.
Végre kiszabadultak a lábak, jön a felismerés, ez nem egy rossz élmény volt, hanem egy maradandó trauma, amely napokig tart. Mire a talpam visszanyeri az eredeti alakját, a lépések újra fájdalommentessé válnak, és a lábszáraim abbahagyják a lángolást.
A gumicsizma az egyetlen olyan lábbeli, amely elvileg a víz ellen véd, de cserébe az egész testemet képes leépíteni. Nem lábbeli ez, hanem egy lépésellenes gumi pokol!
Ha legközelebb meglátok egy pár csillogó, vízhatlan gumicsizmát a boltok polcain, nem dőlök be a hamis ígéreteknek. Inkább ázzon át a cipőm, mert a vizes zoknit ki lehet szárítani, de azt a csontig hatoló fájdalmat, amit ez a borzalom hagy maga után, napokig semmilyen krém nem mulasztja el.
Füredy Tibor
Új hozzászólás