Belépek a „terembe”, átlépve a halványodó, foltos narancssárga ajtó küszöbét. Ismeretlen arcok, szempárok szegeződnek rám. Ki tovább bámul, ki lesüti szemét, visszatemetkezve telefonjába, majd furcsa zaj támad. Amolyan múltbéli, kísérteties zaj, és nem érzem, hogy haladnánk bármerre is, pedig mégis…