Egy kis csapat, amely önmaga történelmét írta, írja, és alighanem a magyar kézilabdázás jelenkorának aktuális riválisai szívébe is belopja magát: jegyzet a Kozármisleny csapatának szívmelengető gesztusáról és harciasságáról.
Történt, hogy az idén saját történelmét magabiztosan író Kozármisleny város női kézilabdacsapata feljutott az élvonalba. Talán az egész ország leírta őket – saját szurkolóikon kívül. Egy baranyai városkáról van szó, amelynek bő 6 és félezer lakosa most alighanem egy emberként szurkol a kézis lányoknak, akik a már jól ismert futballcsapat után ismét felhelyezik a város nevét a magyar sporttérképre. Ami azt illeti, meglehetősen csekély reményekkel vágtak neki az NBI-nek, ennek ellenére már a Budaörsöt is legyőzték, valamint a neves Vasas ellen is pontot szereztek a kozári hölgyek. Aztán eljött az a bizonyos DVSC Schaeffler elleni találkozó, amikor a Hódosban egy Bajnokok Ligájában szereplő alakulattal néztek szembe. Nem is akárhogyan. Szembenéztek. Hatalmas alázattal és tisztelettel, amelynek első jelei már a kezdő sípszó előtt szemmel láthatóak voltak. A kéttucatnyi kozármislenyi drukker ugyanis kiírást feszített ki a vendégszektorban, üzenve a debreceni oroszlánbarlang szurkolóinak a lelátón, otthon, valamit valakinek odafönt, az égben. Valakinek, aki meghatározta a magyar szurkolói életet, de a sors kegyetlen volt, és tragikusan hamar kellett távoznia. A felirat ugyanis ez volt:
„Nyugodj békében Komcsi!”
Azt hiszem, az egész debreceni közönség nevében mondhatom, ez már önmagában is megérte a meghatottságot, illetve a vastapsot, végül pedig a Kozármisleny a pályán sem vallott szégyent. Noha Bartulovics, a debreceni hálóőr ihletetten igyekezett útját állni a vendégek akcióinak, ez a lelkes és mindenre elszánt, reményteli gárda mégis olyan harci elánnal vetette bele magát az akciókba, hogy rengeteg hibára kényszerítette jóval rutinosabb ellenfelét, de még egyenlítenie is sikerült a nemzetközi porondon helytálló piros-fehér hölgyekkel szemben. A végén aztán magabiztosan győzött a papírforma, de a végig lelkesen szurkoló baranyaiak és a debreceniek valószínűleg egymásnak is szánták a szűnni nem akaró tapsot – jogosan. Tegyük hozzá, hogy némely mislenyi játékos pedig a névjegyét is jó eséllyel alapozhatja meg a magyar kézilabdázásban, a teljesség igénye nélkül valószínűleg nem árt majd odafigyelni például az átlövők között Grosics Grétire vagy Kecskés Noémire. Ez a sportszerűség és emberség, amely a Kozármislenyben lakozik, vitathatatlanul példát állít valamennyiünk, az egész sporttársadalom számára.
Barna Marci
Új hozzászólás