Kihaló mesterségek egyike a teknővájás. Tipikus, cigányok végezte munka. A velük szembeni előítéletektől függetlenül szorgosan készítették a faeszközöket, leginkább teknőket, fakanalakat, edényeket.
A cigányok az Indus völgyéből származnak. A 10-11. században kerekedtek fel, kezdték vándorlásukat nyugat felé. Az első vándorlók az akkori Magyarországra a 15. század elején érkeztek. Sokan megállapodtak, nem vonultak tovább. Hazánkban jelenlegi létszámuk hét-nyolcszázezerre tehető. A pontatlanság oka az identitási bizonytalanság. Számtalan ok miatt népszámláláskor sok cigány magyarnak vallja magát, nem vállalja fel hovatartozását. Számuk megbecsülését nehezíti az etnikum egy részének állandó vándorlása is.
Magyarországon jelenleg három fő csoportja él a cigányságnak. A legtöbben az ún. romungróknak vallják magukat. Egyre kevésbé vannak kapcsolatban a szüleik, nagyszüleik kultúrájával, már egyik cigány nyelvet sem beszélik. A cigányság körében arányuk hetven-nyolcvan százalék.
A második csoport a lovári nyelvet beszélő cigányok. Beszélik a lovári nyelvet. Önmagukra a roma megnevezést használják. Különböző mesterségeket űztek.
Közbe szúrva megjegyzendő: a lovári nyelvet oktatják is. Egy időben tendencia volt, hogy a felsőfokú tanulmányok befejezéséhez szükséges nyelvvizsgát sokan lovári nyelvből szerezték. Szerintük gyorsan, könnyen megtanulható e cigány nyelvjárás.
A harmadik jelentősebb csoport a beás cigányok. Főleg a Dél-Dunántúlon élnek. A 19. században Romániából érkeztek hozzánk. A beások a beás nyelvet beszélik, amely a román nyelv archaikus, nyelvújítás előtti változata. A beás (teknővájó) cigányok önmagukra a cigány kifejezést használják.
Debrecenhez legközelebbi beás cigány csoport Tiszafüred környékén telepedett meg. Teknővájó cigányok, vagy, ahogy magukat nevezik, lingurárok, a Tisza környékének gazdag faállománya késztette maradásra. Régebben olyan uradalmakban vállaltak munkát, ahol megfelelő fához juthattak. Gyakran nem is az uradalomban, hanem az erdőben alakították ki szállásaikat.
Teknőkészítésre a fehér nyárfa, jegenye és fűz több fajtája alkalmas. A kiszemelt fákat csak lombhullás után vágták ki. A törzset nem fűrészelték. Mindig egy hétre elegendő hosszt baltáztak ki. Feldarabolták. A törzs belsejét baltával kinagyolták, majd mélyítették, végül kétélű késsel készre munkálták. Nem akadt két egyforma teknő, mert nem méretre dolgoztak.
A teknőket és nagyobb faedényeket a családfő készítette. A fiúk csak a fakivágásban segédkeztek. Az asszonyok feladata volt az értékesítés.
A 20. század második felében, a szocializmus idején nehezebben jutottak fához, a teknők iránti kereslet is visszaesett, úgyhogy a beások lassan felhagynak ősi mesterségük gyakorlásával.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás