Túlzás volna azt állítani, hogy a DEAC férfi kosarasai az elmúlt esztendőkhöz képest jelentős előretörést produkálnak, különösen idegenbeli mérkőzéseiket tekintve. Az idei mérleg a riválisok otthonában mindösszesen egy győzelem az öt bukással szemben. Ráadásul az újonc és a tökutolsó is simán elkapta az egyetemieket.
Az okok egyértelműen láthatóak a pályán a fekete-fehérek játékában, hiszen egészen egyszerűen, ha az ellenfél saját parkettjén magabiztos előnybe kezd kerülni, vagy épp magasröptű, gyors és eredményes játékot játszik, a debreceni védelem szétesik, a dobóforma katasztrofálissá válik, míg az egyébként sem acélos lepattanózás sem éppen javul vagy válik hatékonnyá. Persze nem a bajnokesélyes, címvédő Falco otthonában való magabiztos győzelem a cél – noha tavaly euforikus DEAC-diadal született az Aréna Savariában – egészen árulkodó, hogy az akkor és most is rendkívül szerénykedő, szebb napokat is megélt, kiesőjelölt Atomerőmű otthonában sikerült mindösszesen nyerni. Azt megelőzően az idei esztendő igencsak megérdemelten feltörekvő újonca, az NKA Pécs dobott rá egy tizest a DEAC mindösszesen hatvannégy pontjára.
Különös kérdőjel a csapategységben, hogy méltán közönségkedvenc Drenovac, valamint a kapitány Mócsán Bálint sem találja idén megszokott helyét a pályán, és teljesítményük sem idézi egykori debreceni önmagukat. Ami az új aranyifjút, Tadicot illeti, a maga módján meggyőzően mutatkozott be fekete-fehér színekben, hiszen a budapesti káoszban minden tőle telhetőt elkövetve hozott össze két pontot, egy gólpasszt, emellé pedig gyűjtött három lepattanót.
Ékes példája az említetteknek továbbá a Budapesti Honvéd ellen elszenvedett megmagyarázhatatlan és megalázó húszpontos vereség végjátékában az a kaotikus dobálás, amelyet a srácok kétségbeejtő kapkodással hoztak össze – természetesen teljesen eredménytelenül. A védekezést illetően hazai és idegenbeli mérkőzésekre egyaránt igaz a dobók üresen hagyása a sarokban, amely súlyos hiba, rendre nagyarányú, eredményesen elengedett hárompontost vagy betörést eredményez az ellenfelek részéről. Ami a csapat összképét illeti jelenleg, a pokoltól a mennyig közlekedő hullámvasút metaforája tükrözi a leghűbben azt, ami itt zajlik, hiszen egy, a bajnoki címért is küzdő Alba Fehérvárt hosszabbításban legyőző DEAC egy héttel később hússzal képes kikapni egy kupaszereplésért vívott teljesen papírformameccsen a legutolsó ellenében – ahol a Honvéd a „kicsi a bors, de erős” elve alapján teljesen megérdemelten tartja otthon a két pontot. A tehetetlenség törvénye új értelmet látszik nyerni azokban a pillanatokban, amikor Mandics mester érzelmeit nem leplezve adja ki minden haragját, míg tanítványai tanácstalanul próbálják ostromolni a rivális bevehetetlen palánkját.
Barna Marci
Új hozzászólás