A dán-norvég-svéd közös rendezésű női kézilabda-világbajnokság még csak néhány napja kezdődött, de máris hangos a világsajtó az egyébként méltán jogosnak tűnő, nyers és egyenes kritikáktól. Ez pedig akarva-akaratlanul is eszünkbe juttatja a 2022-es katari foci-vb-n történteket.
Már a nyitány sem volt zökkenőmentes a Skandináviában otthont kapó női kézi-világtornán. A 2021-es létszámbővítés óta „fejlesztés” címszó alatt az IHF (Nemzetközi Kézilabda Szövetség) immár 32 csapatos tornákat rendez kétévente. Ezzel pedig a fejlesztés súlyos minőségbeli visszaesést jelent a torna színvonalára nézve, mindez ki is ütközött rögtön a kezdetkor. Elég alapul venni például Paraguay, Kazahsztán vagy épp Grönland, Kongó válogatottját. Kamerunt egyelőre szándékosan nem említem. Az európai topválogatottak felkészültségéhez képest kifejezetten nagy az eltérés e nemzetek alakulatának játéktudásbeli szintjéhez képest. A túlzott szintkülönbség pedig agressziót szül, ezzel pedig a magyarok meccseit kiváló példaként említve igencsak nagy sérülésveszélyt jelent egy-egy erőszakos szerelési kísérlet, alálépés, lendületből való ellökés során.
És akkor Kamerun. Magyarországnak a Montenegró elleni csoportderbi előtt az afrikai földrész csapatát is sikerült nagyarányban felülmúlni, ám a kameruniak jókora visszhanggal érkeztek meg. Már aki megérkezett a vb-re. A nem kifejezetten békés országok által határolt, többségében önellátó közép-afrikai ország négy játékosa pedig a párizsi átszállás során úgy gondolta, dobbant, és a jobb élet reményében a disszidens-szerepet választja. Igen, ez teljesen komoly. És e ponton lehet eldönteni, vajon valóban megéri-e ilyen áron a létszámbővítés, az ilyen szerény csapatok fényében?
No, és az infrastruktúra? Politikai, gazdasági vitákba most ne menjünk bele, nyilvánvalóan órákig lehetne sorolni az északi országok gazdasági fejlettségét, életszínvonalának anyagi és nem anyagi okait. A vállalhatatlanul drága, már-már döntőmérkőzéseket megszégyenítő árkategóriába sorolt tikettek (alapáron 380-400 norvég koronával/kb. 12-13000 forinttal számolva) alaposan rányomják a bélyegüket a nézőszámokra is, így nem meglepő, hogy a magyarok Paraguay ellen például mindössze pár száz néző előtt diadalmaskodtak, – noha magyar szurkolók bőséggel akadtak – a katari szégyent pedig felidézi a helyi szervezők által csatasorba állított, aktuálisan pályán lévő nemzet zászlajával szurkolni felbérelt gyereksereg. Ja, meg a külön felbérelt dobos drukkerek. És ne felejtsük el az infrastrukturális hiányosságok csimborasszóját kiemelni: egy skandináv rendezésű kézilabda világeseményen teljesen esetleges, hogy van-e fűtés a csarnokban, vagy épp meg kell birkózni az északi hideggel. A nap úgyse gyakran megy le arrafelé. Akár még a világítás is feleslegessé válhat…
Barna Marci
Új hozzászólás