Gyorsan közeleg a karácsony. Ez az időszak a felgyorsult, digitalizáció-befolyásolta, globális piacra épülő világban természetesen egyre inkább szól a féktelen vásárlásról, boltrohamról, ajándékkeresésről. E sebes pillanatokban pedig különösen is felháborító tud lenni egy-egy, a kereskedői vénát minden tekintetben nélkülöző eladó arroganciája – a Yettel bizonyította.
Történetünk helyszíne a debreceni Fórum bevásárlóközpont, annak is Yettel mobilszolgáltató üzlethelyisége. A cél a karácsonyi ajándéknak szánt mobilkészülék megvásárlása volt. Vagyis lett volna, ha a „mélyen tisztelt”, önmagát minden vevőnél előbbre helyező, a vásárló érdekeit, kiszolgálását cseppet sem szem előtt tartó eladó fiatalember csak egy apró szikráját is mutatta volna az együttműködésnek. Az alapvetően cseh befektetői körre visszavezethető cégcsoport magyarországi érdekeltsége korántsem mentes politikai holdudvarhoz tartozó érdekcsoportoktól, ez az eset pedig valóságos görbe tükörként adott vissza egy szeletet az ország üzleti működésének árnyoldalából. Amolyan tipikus magyarosan.
A készülékvásárlás délelőtti, első kísérlete személyes okmányok hiányában meghiúsult, bár a remény nem veszett el – folyt. köv. délután! Ennek érdekében jóindulatú, ekkor még naiv kérdés hangzott el az eladó felé, amely felvetés feltételezte, hogy a kinézett telefont talán néhány órára el lehet tenni, hogy a vásárló – akinek elvileg mindig igaza van – boldogan távozhasson majd, kezében a tökéletes ajándékkal. A feltételezés túlságosan jóhiszemű volt, nem annyira a válasz: „Nem tehetem el, mert mi van, ha valaki azonnal vinné?” – nem is értettem a kontextust, hiszen, ha én „itt és most” nem tudom elvinni, amiért jöttem, miért ne jönnék vissza érte? A történet folytatása persze kitalálható, mire a délutáni visszatérés következett, a készülék már gazdára talált. Kezdődött tehát az újabb matek, majd érkezett a kereskedelmi hidegzuhany színe-java.
Következett az érdeklődés: hátha a következő napokban érkezik az adott telefonból. Az eladó válasza azért itt se volt gyenge: „Jön, igen, csillámos aranyszínű lesz.” Nos fekete helyett annyira talán nem megfelelő. Nem volt mit tenni, tovább kellett gondolkodni városon belül, így szóba került a Kishegyesi út Tesco-sori Yettel-kirendeltsége, ám a megoldás és az eladói segítség elmaradt: „Nem tudom felhívni őket, nem tudom ki dolgozik ott, készletinfó meg egyszerűen nincs.”
Jó-jó, azt nyilván senki sem várta el, hogy a tisztelt vásárló helyett intézzen bármit az úriember, pusztán a teljeskörű tájékoztatás reményében bátorkodtam érdeklődni. Úgy tűnik azonban, hogy egy egészen egyszerű kérés teljesítése is súlyos fáradságot kíván, így hát a Kishegyesi útra kellett kimenni, hátha ott nagyobb sikerrel járunk. A csattanó következik, nem kevés – a Yettel számára – görbetükörszerű öniróniával megfűszerezve. A telefonvásárlás megtörtént, az ottani fiatalember készségesen segített, tájékoztatott, majd közölte, hogy simán át lehetne telefonálni, és még azt is megnézik, hogy az adott kütyüből a legfrissebb szállítmánnyal érkezett-e az üzletbe. Nyomatékosan elnézést kért, majd elárulta, hogy a Fórumból tömegével mennek át hozzájuk intézni ügyes-bajos telefonügyleteiket, hiszen a Fórumban tapasztalt kiszolgálás és vásárlók iránti tisztelet katasztrofális és felháborító.
És ezek után a telefonos ügyfélszolgálat korábbi hívását követően van pofájuk megkérdezni, hányasra értékelem a szolgáltatásaikat. De hát itt még ez sem megy normálisan…
Barna Marci
Új hozzászólás