Jelenlegi témánk lokálisan alighanem mindig is aktuális lesz, most azonban különösen is időszerű, A magyar kultúra napja közelsége miatt. Himnuszunk szerzője, Kölcsey Ferenc életében ugyanis Debrecen, a Szabadság őrvárosa különösen is fontos szerepet játszott. Ez a város, a mi városunk pedig megannyi dalnak volt már főszereplője, amelyeket nem volna méltó elfelejteni.
Budapest, te csodás!, A füredi Anna-bálon, Acélváros – megannyi ismert könnyűzenei alkotás hazánk városairól. No, de mi a helyzet az ezeréves Magyarország második fővárosával, az Alföld szívével? Szerencsére a könnyűzenei élet mifelénk is virágzott, virágzik, így számos alkotás született már, amelyek szövegei vallomásként foglalják magukba a cívisváros történelmi nevét. Innen indult például a Color együttes. Korábban BOKOR, illetve DOTE (hiszen a Debreceni Orvostudományi Egyetem zenekarából nőtték ki magukat) néven is működött a későbbi Color, amelyet a Bokor-fivérek, Gyula, Attila és a nemrégiben tragikus hirtelenséggel elhunyt Tibor alapítottak. A nemzetközi turnékat is rendezett, igencsak széles körben elismert szimfonikus-progresszív rockegyüttes 1982-es Új színek című lemezének egyik slágere az Arról jöttem én, amely a debreceniséget, az örök cívislétet testesíti meg dal formájában úgy, hogy gyakorlatilag ki sem mondják benne a város nevét. „Soha nem felejtem el, soha nem szégyellem, honnan indultam” – hangzik a remekmű záróakkordjában.
Ezzel ellenben a Debrecenben ikonikussá vált Hangfogó Band frontembere, az igen sok területen közismert Mohos Péter saját maga által előadott szerzeménye már önmagában is magába foglalja a cívisváros nevét. Az olykor vallomásszerű, balladai jegyeket is felvonultató helyi sláger, a Volt egyszer egy város, Debrecen olyan szituációkon keresztül mutatja be a debreceni létet, amelyek hallatán meghatottan elszorul valamennyi debreceni szíve, és azt kívánja, bárcsak épp akkor, ott megélhetné mindazt: mint például izgatottan várni a vonatra a Nagyállomáson, amikor a visszatérés büszke reményével nyaralni indul az ember, a napsütéses, nyári belváros egyik népszerű teraszán ülni egy pohár sörrel, majd felszállni a villamosra, és elutazni a Nagyerdőre, a strandra. Megannyi debreceni érzés, élmény férhetne még bele, mint a forró nyárvégi melegben elindulni egy meccsre, találkozni a Kossuth téren a cimborákkal, vagy egy szerelmes pillantásnak részese lenni a nyári délutánon, a Nagytemplom árnyékában. Ez az igazi cívisvárosi, nyári lét himnusza. Mindehhez olyan klip is társul, amely egyfajta utazásként tárja elénk az Alföld fővárosának kincseit. Volt egyszer, de még mennyire, hogy van is, és örökké lesz is Debrecen.
A város, amelynek dalát a Jantyik Zsolt fémjelezte, a Campus Fesztivál állandó fellépőjének számító PG Csoport írta meg és prezentálta a nagyközönségnek még 2004-ben, nem is akármilyen körítéssel. A Nagy Debrecen Klip egyik főcímdala, a Debrecen-dal bemutatóján ugyanis Varga Miklós és a Bányai Általános Iskola díjnyertes kórusa közreműködött. Az igen nehezen elérhető, letölthetően nem is hozzáférhető alkotás egyfajta vallomás és könyörgés Debrecenhez, egy szebb holnapért: „Adj nekünk időt és adj nekünk teret, és szebb lesz velünk a Holnap, neked ígérjük, Debrecen!” – hangzik az igazán elkötelezett lokálpatrióta kérés rockoperai jegyeket is remekül, hangzatosan használó mű refrénjében.
A negyedik, már-már klasszikussá váló dal egy kicsit kilóg a sorból. Talán egy kicsit azért is, mert ez az együttes alapvetően is figyel arra, hogy úgy őrizze meg debreceniségét, hogy az több dalában is érzékelhető legyen. Ez a banda nem más, mint a Tankcsapda. A Road Movie-projekt keretein belül megszületett dal a hozzá tartozó, Till Attila rendezte klippel együtt a sorozat éppen jelképes tizedik tagjaként Debrecent mutatja be, mint „Magyarország, a csodák forrása” (ez a projekt egyik mottója) különleges táját. Az Ülj le mellém! című rockballada végigvezet a faros Ikarusról leugró főszereplő szemével a városon, belváros nyüzsgésétől az egyetemi diplomaosztón át, a Nagyerdei Stadionban szurkoló ultrákig mindent megmutat a cívisvárosból, miközben Lukács Laciék úgy zengenek a városról, mint az örök otthonunk: „Mindenhol jó, de a legjobb Mégis csak ott lesz, ahol majd Együtt lehetünk Te és Én…” – hol máshol mint Debrecenben?
A három elérhető dal meghallgatható az alábbi linkeken:
Arról jöttem én: https://www.youtube.com/watch?v=DoHPzPDabIc
Volt egyszer egy város, Debrecen: https://www.youtube.com/watch?v=uIfUT3fqD34&t=35s
Ülj le mellém!: https://www.youtube.com/watch?v=eyliPfXpWKQ
Barna Marci
Új hozzászólás