Véget ért a húsvét, a Feltámadás szent ünnepe. Alapvetően mondhatjuk, hogy családi szempontból, meg szakrális értelmében ez az esztendő egyik legszebb és legszentebb hétvégéje, ünnepe. Most mégis akadtak furcsaságok.
A család ilyenkor összegyűlik, no de akkor a meccsek nem szólnak közbe a közös ünneplést keresztülhúzva?
Magam is elkötelezett kosárlabda-szurkoló és futballdrukker, sportszerető lévén természetesen örömmel konstatáltam, hogy a tévében húsvétvasárnap is lesz alkalmam sporteseményeket nézni, nem is akármilyen minőségűt. Az ünnepi lakoma elfogyasztása után átkapcsoltam a kosárlabda Magyar Kupa aranymeccsének közvetítésére. No, nem maga az összecsapás miatt volt érdekes ez az esemény, hiszen a szombathelyi Falco már-már megalázó csapást mért a Sopron alakulatára. Persze a soproniaknak is jár a tiszteletteljes főhajtás, hiszen ebben az idényben aligha számítottak volna kupaezüstre. Vissza a lényeghez! A budapesti Tüskecsarnok lelátója tetemes létszámú drukkerrel telt meg, ráadásul a bronzmeccs résztvevőinek, a Szolnoknak és a Kecskemétnek a szimpatizánsai is a helyszínen maradtak még. Köztük megannyi családos ember, akárcsak a pályán, a játékosok hosszas névsorában.
A másik tévéadó focit közvetített. Ugyancsak népes szurkolóhaddal körítve, szintén megannyi családossal a helyszínen.
Apropó, családos! Félreértés ne essék, nekem egy pillanatig sem a sporteseménnyel van gondom, sőt, kifejezetten élveztem követni ezeket az összecsapásokat. Sokkal inkább az az érdekes, hogy ideológiai alapon kapja a magyar polgárság a családpropagandát, a család fontosságát, a családok előtérbe helyezését. Ezek a döntések pedig, hogy ilyen időpontokban rendezik ezeket a meccseket, nem kissé vágják keresztül a közös ünneplést a rokonsággal.
Jó néhány esztendeje már egy különös és már-már szürreális intézkedés megbukott, amely nevében a családokért szólt, egy kicsit mégis ellenük. A 2015-ben elfogadott vasárnapi boltzár sokkal inkább nehezítette meg életünket, mintsem segítette volna. A húsvétvasárnapi, akár egy kicsit elvonatkoztatva, általában az ünnepnapokra, országos családi ünnepek időpontjára kitűzött sport- és kulturális események pedig még annyira sem hozzák közelebb a rokonságot. Az ellentmondás pedig ez esetben nyilvánvaló. Míg az ideológiai harc elméletben a családokért zajlik, a gyakorlatban a sport élvez mindenekfeletti elsőbbséget.
Jól van ez így?
Barna Marci
Új hozzászólás