Egy társadalom fejlettségét egyértelműen mutatja, hogy milyen színvonalú a szolgáltatása. Egyszerű példával megvilágítva: Burundiban az orvos az enyhén szuvas fogat kihúzza harapófogóval. Norvégiában pedig lézeres fúróval, fájdalommentesen kifúrja és betömi, megmenti.
Tény, hogy a világ GDP-jének (gazdasági termelés, előállított javak) több mint hatvan százaléka a szolgáltatások során keletkezik. A foglalkoztatottaknak az egyharmada, a legfejlettebb országokban pedig kétharmada dolgozik a szolgáltatások területén. Vagyis a gyengébben fejlett országokban tízből három ember a hajunkat igazítja vagy a fogunkat teszi rendbe esetleg esküvőt szervez a lányunknak… A fejlettebb területeken meg tíz dolgozóból heten keresik a kegyeimet: autóval elvisznek ide-oda, delfineket ugráltatnak a vízben, hogy szórakoztassanak, vagy megmasszírozzák a testemet, ha elfáradtam a nagy szórakozásban.
Más: Akinek van már tapasztalata, az tudja, milyen félelmetes tud lenni egy villám, ha az a közelünkben csap le, akár csak pár száz méterre tőlünk. A nemrégiben egy hirtelen kitört vihar a házunk fölött tombolt. Egyszerre kegyetlen nagy dörrenés és villanás bénított le, ráadásul az udvari ajtónk nyitva volt. Azonnal megszűnt az internetkapcsolat és a vezetékes telefonvonal, a tévé nem volt bekapcsolva. A vihar, ahogy jött, úgy ment. Villámgyorsan. Az elektromos készülékeket azonnal ellenőriztük, működnek-e? A nagy tévénk meg se mukkant, minden más hibátlanul működött – szerencsére.
Annak rendje és módja szerint még aznap bejelentettük a kárt a biztosítónknál, a javításhoz pedig egy olyan szerelőt kerítettünk, akinek van jogosultsága megvizsgálni és igazolni a kár eredetét. Minden jól indult, másnap a tévéműszerész megállapította, hogy javítható a készülékünk. Néhány nap múlva felhívott: a javítási költség 80-90 ezer forint körül lesz, nem árt ez jelezni a biztosítónak – a szolgáltatónak – biztos, ami biztos, egy biztosítónál semmi nem biztos.
Hívtam a biztosítót: rövid telefonbeszélgetés után jött az első hidegzuhany, szerintük ugyanis nem volt villámtevékenység azon a napon a mi közelünkben. Értetlenkedtem és győzködtem őket, hogy a feleségem majdnem leesett a székről, a szomszéd asszony olyan sokkot kapott, hogy alig bírt beszélni. És ők azt állítják, hogy nem volt villámtevékenység? Végül azzal váltunk el, szerezzek igazolást egy meteorológiai szolgálattól, hogy mégis volt villámcsapás.
Az Országos Meteorológiai Szolgálatnál készségesen megadtak egy telefonszámot, hívjam őket fél óra múlva, addigra tudni fognak a dátumról és a lakóhelyről ott is. Így is volt, azonnal mondták, hogy azon a napon, 9 óra 2 perckor a lakásunktól kétszáz méterre villámtevékenység volt. Azaz lecsapott az „Istennyila”. Igazolást viszont csak 27 ezer forintért tudnak kiadni, ám valószínűleg a biztosító meteorológusa csütörtökön az első, részleges, nem teljes jelentést nézte. Kérik, ellenőrizze a másodikat! Igazán nem nagy kérés, nézze meg újra a papírokat.
Vissza hát a biztosítóhoz, ekkor már másfél órája telefonálgattam. De az ügy még ekkor sem oldódott meg. A telefonos kisasszony csak hitetlenkedett, mire befejeztem a győzködést, és csupán annyit kértem: vegye a fáradságot a meteorológus munkatársuk, nézze meg újra a jelentést. Ez nem kerül semmibe, pár perc csupán.
Nem telt el tíz perc, csörög a telefnom, a biztosító jelentkezett. Miután az ügyfélszolgálatos hölgy újra érdeklődött az esemény idejéről, röviden közölte, a panaszfelvételi lapra (sajnos, sajnos) július 13. helyett a június 13-i dátum került. Akkor pedig tényleg nem volt vihar. Magyarul: elismerte, hogy a telefonos bejelentésnél, adatrögzítésnél elírták a dátumot. Se elnézés kérés, se egy tömör bocs, semmi nem történt a beismeréskor. Ez van. Ők így szolgáltatnak.
A történetnek azonban itt még nincs vége.
Másnap a műsor- és telefonszolgáltató kicserélte a dobozt, boxot, amelyen keresztül bejött a villám, és tönkrement a tévénk, de maga a doboz is. Új kütyüt hoztak, s mivel a tönkrement tévénket addigra még nem javították meg, ezért egy szomszédból kölcsönkért készülék rákapcsolásával állította be a vételt a kiküldött a szerelő, aki egyébként az ígért szombati megjelenés helyett csak hétfőn érkezett (nem a saját hibájából). A boldog hétfőn minden működött a kölcsöntévével.
Aztán végre eljött a tévészerelő és a készülék, örültem, mint majom a banánnak, hogy nem leszek süket csendben egész héten. A tévészerelő gyorsan összecsatlakoztatta a műszereket, ám jött a második hidegzuhany. Az okostévé működik, minden funkciója rendben, de az adásokat, amiért pénzt fizetünk a szolgáltatónak, nem fogja. Na, ekkor gondoltuk a szerelővel, hogy hívjuk fel a szolgáltatót, kérjünk telefonos segítséget. A közömbös hangú ügyfélszolgálatos hamar elutasítóvá vált, amikor megtudta, hogy nem az előfizető vagyis a feleségem beszél a telefonba. Hiába mondtam, hogy éppen külföldön van, és csak 16 órás repülőúttal tudna hazajönni - nem érdekelte. Mint ahogy az sem lágyította meg a szívét, hogy megmondtam volna a feleségem születési dátumát, helyét, édesanyja nevét, még a vércsoportját is, de semmi. Kőszív, nulla érzelem, mint egy elméleti fizikusnál.
Aztán a tévészerelő kerülőúton próbált segítséget kérni, egy ismerősétől megtudta annak az ismerősének a telefonszámát, aki szintén a műsorszolgáltatónál dolgozik. Készséges volt az ismerős, de ő sem tudott érdemi tanácsot adni. Így aztán állt a jóindulatú tévészerelő, sok évtizedes tudással a fejében, és lassan izzadni kezdett. Másfél órája próbálkozott beüzemelni a tévét. Végső próbálkozásként megfordította az új kábelt, amit a szolgáltató hagyott nálam. A kísérlet kudarcot vallott. Ekkor jött az újabb ötlet: hol a régi kábel? Előhalásztam a mély fiókomból, a kábelrejtő helyről, és láss csodát, a tévé működött!
Mi történt? A szolgáltatótól kapott gyári csomagolású kábel hibás volt. A szolgáltató szerelője pedig a kütyüjüket még a régi vezetékkel hangolta be, utána bontott új vezetékes csomagokat.
A tévészerelő csaknem két órás próbálkozása alatt én is leizzadtam. És nem értettem, azóta sem értem a szolgáltató telefonos ügyfélszolgálatosát, hogy miért nem segített!? Miért ragaszkodott ahhoz, hogy csak az előfizetőnek adhat segítő információkat? Nem a cég bankszámláját akartuk megtudni, hanem azt, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a nem olcsó szolgáltatásukat, amit évek, évtizedek óta fizetünk, hogyan tudjuk igénybe venni. Mi csak szeretnénk tovább fizetni a szolgáltatásukért. De azért nekik is tenniük kellene valamit.
Szociológiai tény, hogy a szolgáltatások utáni vágy kielégíthetetlen. Ha megkapunk valami szolgáltatást, utána újabb és újabb kell, magasabb és magasabb színvonalon. Egyre jobb és egyre jobb! Az emberi természet ilyen. Minden normális társadalom erre épül. A társadalmi fogyasztás növekedésére. Így haladnak előre.
Így haladnánk előre. Előre. Nem hátra.
Most keresem azt a műsorszolgáltatót és biztosítót, amelyik egyértelműen előre megy. S keresi a kegyeimet, hogy neki, csak neki fizessek. Mert a normális világnak erről kellene szólnia.
Hahó! Ébresztő! Még nem is volt igazi villámcsapás!
Barna Attila
Új hozzászólás